Varrógépekkel dolgoznak azon, hogy csökkentsék a hulladékot Csabán

A Meseházi Alapítvány a környezeti fenntarthatóság kategóriában pályázott a közösségi varróműhely kialakítására.

– Környezetünk védelme, a hulladéktermelés csökkentése nagy kihívás korunk számára

– ecsetelte Veres Krisztina. – A textilipar a második legnagyobb hulladéktermelő iparág. Az olcsón beszerezhető termékek, a gyorsan változó divat arra ösztönöznek, hogy minél több ruházati cikket vásároljunk. Hamar idejétmúlttá válnak ugyanakkor a divatcikkek, és veszélyes hulladékként hatalmas méreteket öltenek. Sokat gondolkoztam az újrahasznosítás gyakorlati megvalósításának lehetőségein. Ennek lényege a hulladék csökkentése. Ha el tudjuk készíteni a szükséges, funkcionális tárgyainkat, akkor nem vásárolunk. Használjuk, majd újrahasznosítjuk azt, ami már megvan. A legfontosabbnak azt tartom, hogy szemétből ne csináljunk szemetet! Ez a közösségi varróműhely alfája és omegája.

És hogy mindezt miként lehet elérni? A kuratóriumi elnök hangsúlyozta,

a varróműhely infrastrukturális kialakítását megelőzte az igényfelmérés.

– Az idei év során a Meseház rendezvényein jelentünk meg – emelte ki. – Családi attrakciók megvalósításában vettünk részt, gyermektáborhoz kapcsolódtunk, különböző készségfejlesztő játékokat alkottunk, foglalkozások tematikáját dolgoztuk ki. Kutattuk az újrahasznosításban rejlő lehetőségeket. Gyermekcsoporttal zoknibábokat készítettünk, a meseházi szüreti mulatság keretében öko- és tornazsákokat varrtunk. A megszerzett tapasztalatok alapján indítottuk a műhely beszerzéseit. Fontos szempont volt, hogy jó minőségű eszközöket vásároljunk, és annyit, hogy kis csoportban tudjunk vele dolgozni, ne okozzon gondot a tárolás.

Férfiemberként számomra fontos kérdés, hogy mikor tudom náluk megoldani a nadrágom felvarrását, ha hosszú a szára.

– Remélem mihamarabb, a varróműhely ugyanis készen áll – emelte ki Krisztina. – Amikor nyithat a Meseház, indul a közösségi varróműhely is. Ugyanúgy, mint egy szakkörnek, állandó időpontot keresünk, de nem lesz fix tagság, mert az egyéni igények szerint vehetnek részt az érdeklődők a foglalkozásokon. Mindenki hozza magával a javításra, átalakításra szánt anyagát, és el is viszi, amikor elkészült. Elképzelhetőnek tartom a cserebere-délutánokat, de gyűjteni, tárolni nem tudunk semmit, talán csak gombokat. Lesznek kampányok, amikor egy előre meghatározott témát járunk körbe, mint például a családi vesszőparipa-készítés. Ugyanakkor bármilyen varrás elkészítését segítjük, például a nadrág felhajtásáét is.

Veres Krisztina hangsúlyozta, nagyanyáink gyűjtötték a gombot, a cipzárt, foltozták a kitérdelt mackónadrágokat, toldották a kabát ujját. Ma már háztartásórák sincsenek, nincs szükség a zoknistoppolás „tudományának” elsajátítására, mert egyszerűen kidobható, újra cserélhető.

– Ezzel nem azt akarom mondani, hogy régen jobb volt, hanem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem származott ennyi hulladék – magyarázta a szakember. – Egykoron a szegénység miatt a ruhákat megjavították, a mai kor emberének pedig élményt nyújthat a csináld magad! szemlélet.

Közösségeknek adnak otthont

Békéscsabán, a Békési úton található népi építészeti épületegyüttes a Meseház és a nemzetiségi klubház. Sárga plakátjaikkal mindenki találkozhat. Ezekkel kulturális eseményeikre hívják fel a figyelmet, közösségeknek adnak otthont, segítik, gondozzák tevékenységüket. A Meseház megálmodója Schéner Mihály Kossuth-díjas akadémikus, Békéscsaba díszpolgára. 1991-ben hozta létre a Meseházi Alapítványt, mely önállóan működik, de tevékenységével a Meseházhoz kötődik, azt erősíti.