Rejtélyes gyilkosság borzolta a kedélyeket, olvasták a Békést

A magyar királyi hadosztálybíróság a Tisza István volt miniszterelnök 1918-as meggyilkolásában ténylegesen részt vevőket elítélte. Voltak, akiket halálra, másokat fegyházra. Az csak később derült ki, hogy az ítéleteket enyhítették. A Békésben 1920-ban úgy fogalmazott a szerző, hogy Tisza Istvánnak, a magyar nemzet kétségtelenül nagy szellemű és vezetésre hivatott fiának elvesztésével pótolhatatlan veszteség érte Magyarországot. A politikust 1918. november 3-án Geszten, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

A Gyulai Törvényszék rögtönítélő tanácsa elé került két 21 éves fiatalember, akik Újkígyós és Csanádapáca között, az országúton őgyelegtek 1920 májusában. Revolverekkel, késsel felfegyverezve, nyilván valami könnyű pénzszerzés alkalmát lesve. A balsorsa egy újkígyósi gazdalegényt hozott arra, aki atyja szekerén Apáca felé hajtott egy társával. A két bandita felkéredzkedett a szekérre, de alig helyezkedtek el, azonnal bántalmazni kezdték áldozataikat. A Békés megírta, hogy az elvetemült rablók augusztusban kerültek a csendőrség kezére. A rögtönítélő bíróság mindkét vádlottat halálra ítélte, akik könyörögtek kegyelemért. „A bíróságnak e kérdésben hozott határozata természetesen nem kerül nyilvánosságra. Amennyiben az elítéltek nem kapnak kegyelmet, a halálos ítéletet Gyulán hajtják végre rajtuk” – írta a Békés.

Az újság beszámolt arról, hogy a gyulai őszi vásárok forgalmasak, de a vevők szempontjából túl drágák voltak.

A bútorok, edények, kosarak hallatlanul magas árakon keltek el, némileg estek a ruházati cikkek és a lábbelik árai. Az állatvásár árai arányban álltak az általános drágasággal, ugyanakkor a sertéseknél és a borjaknál némi visszaesés mutatkozott.

A száz évvel ezelőtti újság hírt adott arról is, hogy a szürethez fűződött jó reményeket az augusztus végén beállt tartós esőzés lényegesen lerontotta. A bő csapadéktól a szőlő fakó rothadásnak indult, ez pedig a termés mennyiségét egyharmadával, sőt helyenként ennél is nagyobb mértékben apasztotta. A must azonban sem édességéből, sem sűrűségéből nem veszített. Az esőzés különösen ártott a csemegeszőlőnek, amit az állandó tavaszi, derült melegben a szőlőmoly is megtámadott.

Ahogy a Békés írta 1920 szeptemberében, a szűkre szabott magyar hazát körülvevő demarkációs zárlaton túl rengeteg faanyag vesztegel. Farkasszemet néznek a szintén közeli gabonával terhelt vonatokkal, de a kicserélés késik, és az eljárás hosszadalmas. Mindkét részről kínos a bizonytalanság.

Hogy jó hír is legyen, a vármegyének sikerült nagyobb mennyiségű, mintegy száz métermázsa petróleumot beszereznie. A lap közölte, a szállítmány részben már megérkezett a gyulai vasútállomásra, ahonnan a járási székhelyek útján a megyebeli községekhez továbbítják. A Békés írt arról, hogy a kétegyházi hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat segítő nemzeti szövetsége gróf Almásy Alajost az egyesület védnökéül választotta meg.

Csáky Imre külügyminiszter lett

A Békés 1920. szeptemberi lapszámában közölte, hogy Horthy Miklós kormányzó gróf Csáky Imre követségi tanácsost külügyminiszterré nevezte ki.

És így ősszel egy agrármegyében a kukoricatermésről is illett szólni. A Békésben ezt írták: „A kukoricatörés az egész határban vígan folyt. A kései kukoricák a koraiaknál jobban sikerültek, a termés általában középszerű. Minőségre egészséges, színes és jól kifejlett. A kereslet nagy és ennek köszönhetően az árak magasak.”