Második hullám: egyre jobban nő a feszültség az emberekben

Kozma Zoltán klinikai igazságügyi szakértő elmondta, össztársadalmi szinten a koronavírus első hullámán már túl vagyunk, most azonban a másodikkal kell megbirkóznunk. Ráadásul nehezebb helyzetben, mert az elsőben a legtöbben kimerültek, és hatásait sokan érzik még anyagi nehézségek, valamint feszültség szintjén is. Ebből adódóan az emberek türelmetlenek és kevésbé toleránsak egymással szemben.

Hozzátette, ugyanakkor az első alkalommal még nem tudták, mivel állnak szemben, most pedig már bővebb ismereteik vannak magáról a koronavírusról. A nagyobb probléma jelenleg az, hogy félnek az újabb korlátozásoktól, a munkájukkal és a gyerekek taníttatásával kapcsolatban, melyek újabb érzelmi csapást mérhetnek rájuk. Lényegében bizonytalanságban vannak, ami hosszabb távon fokozhatja a szorongásos állapotot, a depressziós zavarokat és az érzelmi labilitást is az arra hajlamosaknál. Meglátása szerint tehát nincs könnyű helyzetben a társadalom, és minden szinten nehézségekkel nézünk szembe.

Az igazságügyi szakértő kifejtette, a fentiek minden korosztályra érvényesek, hiszen a gyerekek is ugyanúgy érzik a feszültséget, mint a felnőttek, ráadásul utóbbiaktól át is veszik azt. Ki vannak zökkentve ugyanis a mindennapok biztonságából, ami nem csupán az iskolai teljesítményükre lehet hatással, hanem a szocializációs folyamatukra is. Hiszen az oktatási intézmények látogatása szigorú feltételekhez kötött, emellett bármikor újra rákényszerülhetnek szűk környezetükben a digitális oktatásra. Mindez hatványozódik a kamaszoknál és középiskolásoknál, akik a koronavírus miatt nem élhetik meg a hagyományok szerint a felnőtté váláshoz szükséges olyan fontos pillanatokat, mint a szalagavatók vagy a ballagások.

Folytatta, nehezebb dolguk van továbbá a pedagógusoknak is, mivel módszert kellett váltaniuk, illetve ők látják leginkább azt, hogy a gyerekek milyen stresszhelyzetet élnek meg. Szemtanúivá válnak a viselkedési problémáknak és a hosszú távú otthoni tanulás olyan következményeinek is, mint az alkalmazkodási nehézségek és a fegyelmezetlenség. Iskolába járni ugyanis nem csak az oktatás miatt fontos egy gyermeknek. Ezeknek az intézményeknek van egyfajta nevelő hatása is, ami a közösségből és a szabályrendszerből ered, ezek pedig fejlesztően hatnak a diákok érzelmi, erkölcsi és értelmi fejlődésére.

Kozma Zoltán a vírustagadásra is kitért, ami véleménye szerint egy teljes mértékben aszociális viselkedés. Hiszen, aki tagadja a koronavírus hatását, a társadalomra mért csapását, illetve annak súlyosságát, az lényegében szembe megy a közösségi értékekkel, emellett az óvintézkedéseket megszegve veszélyezteti mások egészségét is. Viselkedésükkel tulajdonképpen el akarnak hárítani egy valóságos problémát, ami egyfajta veszélyállapotot idézhet elő a közösségben.

Végül elmondta, a legfontosabb most, hogy figyeljünk oda egymásra. A lényeg az egymás iránti érzékenység és az, hogy ne érezze magát senki egyedül.

Nehéz hónapokon vannak túl

A gyulai Balogh Hajnalka elmondta, háromgyermekes családként rendkívül nehéz hónapokon vannak túl a koronavírus miatt. Bár hetedikes gyermeke nagy segítség volt számukra kisiskolásuk és óvodásuk mellett, így is sok volt a megpróbáltatás. Férjével ugyanis olyan munkájuk van, amit nem tudtak otthonról végezni, és a nagyszülők féltése miatt rájuk sem tudták bízni a gyerekeket. Így rengeteget kellett szervezniük, a megszokott napirendjük teljesen felborult, ráadásul a gyerekek is vágytak vissza a közösségbe. Hozzátette, most ugyan járhatnak az intézményekbe, a bizonytalanság viszont állandó.