A K2 megmászásáról tartottak beszámolót Suhajda Szilárdék

Az est folyamán az érdeklődők végig kísérhették a két hegymászó útját. Érdekes adalék volt például, hogy az alaptáborba vezető szakaszon egy alkalommal Klein Dávid felhelyezett egy ragtapaszt az egyik teherhordó kezére, ujjára, aminek eredményeként percek alatt híre ment, hogy ott van egy orvos. Hosszú sor kezdett kígyózni a sátor előtt, Dávid pedig újabb sebtapaszokkal, gézzel, esetleg szemcseppel látta el a „pácienseket”, és mindenkinek kímélő életmódot javasolt.

Suhajda Szilárd és Klein Dávid bemutatta az úgynevezett alaptábort is, ahonnan a mászók elindulnak a csúcsra, és amit sokan „fesztiválhelyszínként” képzelnek el. Pedig nem az, sőt, valójában puritánok a körülmények. Miután a csomagjaik egy része még nem érkezett meg az első éjszaka, Dávid és Szilárd egy sátorban aludt két segítőjével, két szakácsukkal Alival és Akbarral, ami utóbbiak számára kifejezetten furcsa volt. A pakisztáni faluból származó fiatalemberekben élt a gyarmati idők szokásrendszere, hogy ők a szolgák. Ezért is furcsállták Szilárdék hozzáállását.

Olyan szinten egyébként kedvezőek a feltételek az alaptáborban, hogy van konyha- illetve étkezősátor, vécé- és zuhanyzósátor. A srácok napelemeket is vittek magukkal, ami biztosította, hogy elektromos eszközeiket töltsék, sőt még egy műholdas modemet is üzembe állíthattak, amivel a teljes alaptáborban elérhetővé volt az internet, a „Wifi-luxus”. A jelszót Ali és Akbar is megkapta, aminek egyik következménye az lett, hogy egyik nap a messengeren a következő üzenet érkezett tőlük: Sir, dinner is ready. A távolság eközben talán 25 méter volt köztük. Aliék egyébként még pizzát is készítettek, amire a kiváló békéscsabai füstölt termékekből is került.

Suhajda Szilárdék elbeszélésének köszönhetően az érdeklődők ott lehettek a hegymászókkal az akklimatizációs körökön, és a csúcs elérésénél is. Klein Dávid számára a 3. táborban vettek kedvezőtlen fordulatot az események, hányinger, hányás és gyomorgörcs jelentkezett, így – azért, hogy maximalizálja Szilárd esélyeit –, visszafordult. Igyekezett az alaptáborba, hogy rádión segíthesse társát a feljutásban. Suhajda Szilárd elmondta, a barátság, a bajtársiasság példája volt mindez.

– A 8500 méteres magasság egy más dimenzió, szükség volt Dávid szavaira, hiszen ő már járt ilyen körülmények között. S bár egyedül álltam fent a csúcson, mégsem vált egyénivé a siker. A közös erőfeszítés megvalósítása volt ez, amiben Dávidnak és a háttércsapatnak egyaránt kulcsszerepe volt – mondta Szilárd.