Negyedik költését kezdte meg idén egy túzoktojó

Már önmagában az is meglepetést okozott a Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén élő túzoktojótól, hogy két sikertelen költés után harmadszorra is tojást rakott, ám ezt a fészekaljat sem tudta kikölteni. A műholdas jeladó adatai azonban arról tanúskodnak, hogy jelenleg újra, idén immáron negyedik alkalommal kotlik a kitartó túzoktojó.

A túzokról szóló leírások egy fő költést említenek, illetve, ha az nem sikerül, akkor a veszteség pótlására a tojó pót- vagy más néven sarjúköltésbe kezd. A június táján előkerült fészekaljakat már mind pótköltésnek tartják. Jelölt madarak részletes megfigyelhetőségének hiányában korábban nem lehetett pontosan tudni, hogy egy tojó valóban csak egyszer végez-e pótköltést.

A 2018-ban műholdas jeladóval ellátott két öreg tojó az idei évben különleges eredményekkel szolgált. Az egyik tojó háromszor rugaszkodott neki a fészkelésnek, a másik pedig négyszer. Ez ténylegesen két, illetve három pótköltést jelent. A tojó madaraktól ez hatalmas energiabefektetést igényel, különösen annak, amelyik például már legalább 7 db 120-150 grammos tojást produkált ebben az évben. Nyilvánvaló azonban, hogy azért kellett ennyiszer próbálkozniuk az újabb fészkelésekkel, mert a korábbi fészekaljaik mind elpusztultak. Egyik fészekaljat sem tudták eddig kikölteni, mert már egy-két hét után elhagyták a fészküket.

Ezt, a korábban sohasem tapasztalt négyszeri költést sikerült most végigkövetni a szakembereknek napi rendszerességgel a műholdas jeladók működésének köszönhetően. Azt is megtudták, hogy a fészekelhagyások hirtelen erős zavarásnak vagy predációnak, tehát ragadozó általi kifosztásnak a következményei.

A tojók kotlás közben el-elhagyják a fészket, de ez jellemzően nem tart tovább egy, másfél óránál, ha azonban ennél hosszabb időre hagyják magukra tojásaikat azok hűvös időben kihűlhetnek, melegben pedig túlhevülhetnek, illetve könnyen válhatnak ragadozók prédájává.