Ütős tartalom: előadása úgy hat, mint egy józanító pofon

A katonai szolgálat alatt Drimba Tibor „megfertőződött”. Elkötelezte magát az egyenruhával. A háborút is megjárt apuka Maroslelén él a családjával. A falunapon a Drimba fiúk családjaikkal hazatértek, így Gádoroson ültünk le beszélgetni Tiborral.

– A sorkatonaság idején ismertem meg a feleségemet. Maradni akartam Szegeden, magamra öltöttem a katonai egyenruhát, külszolgálat keretében megjártam Boszniát, s mire hazatértem, megszűnt a laktanya, ahonnan elindultam. Egykori elöljáróm ajánlotta az állást a Csillag börtönben; őrmesterként szereltem fel 2001-ben. Araszoltam a ranglétrán, biztonsági felügyelő, majd előállító biztonsági felügyelő lett belőlem. Nagyon sokat tapasztaltam, láttam életutakat, lecsúszott fiatalokat, akiknél a függőség kikövezte a börtönbe vezető utat. Háromgyermekes édesapaként magam is elgondolkodtam azon, mennyi mindent nem tudnak a fiataljaink arról, hogy milyen következményei vannak, lesznek annak, ha csak buliból életük részévé válik a füves cigi, annak a bármi áron való beszerzése. Majd a kíváncsiság meg a haverok hatása hová sodorhatja őket, miközben lehet, otthon hegyi beszédeket tartanak a szülők, ám a srácok egy vállrándítással lerázzák a dörgedelmeket. Elhatároztam, közéjük megyek. Elmesélem nekik, mivel jár, ha már nem képesek megálljt parancsolni maguknak a lejtőn: mi vár rájuk a börtönben. Valahogy így kezdődött – summázta az immáron 5 éve zajló karitatív munka lényegét.

Ez idáig 16 településen járt (zömében Csongrád megyében), tapasztalata szerint nyitottak a fiatalok, s a pedagógusok is. Drimba Tibor sok pozitív visszajelzést kap. Védőnők keresik, iskolák fenntartóitól kap felkérést, jó a kapcsolata a rendőrség ifjúságvédelemmel foglalkozó munkatársaival. Ahogy fogalmaz: kézről kézre adják az elérhetőségét, és hívják.

– Kezdetben csak meséltem. Arról beszéltem a diákoknak, mi vár a kábítószer-használókra a börtönben, egyáltalán, milyen az élet a rácsokon túl, ott, legbelül. Nincsenek tabuk. Sokkolták őket a hallottak. Ma már prezentációs előadásom van, folyamatosan frissítem, bővítem. Filmrendezőkkel, valamint a Drogmentes Világ Alapítvánnyal is felvettem a kapcsolatot, kértem, s kaptam tőlük segítséget. Ütős és valós a tartalom, amit megosztok a hallgatóságommal. Az a célom, hogy felnyissam a fiúk-lányok szemét. Valaki azt mondta, úgy hatott az előadásom, mint egy józanító pofon. Dicséret és ösztönző ez számomra – mondta mosolyogva a gádorosi származású édesapa, aki Békés megyébe is szívesen ellátogat szabadidejében az elterelésről, a drogprevencióról szóló előadásával.

Őszintén beszél a börtönvalóságról

„A filmekből vett részletek lejátszása kisebb sokkhatást vált ki a fiatalkorúakból, amikor az előadáson keresztül szembesülnek a magyar börtönvalósággal, amely nem áll arányban az általuk elképzelt amerikai, romantikus-mázas filmekben látott képsorokkal. Azt tanácsolja a diákoknak, ha látják társukon, hogy drogot használ, ne hagyják őt magára. Merjenek szólni a pedagógusnak, a szülőknek.” – olvasható abban a szakdolgozatban, amit egy rendőrkolléga írt Drimba Tibor munkájáról.