Egyre több a nádi farkas a Kis-Sárréten is

Előfordulnak nádi farkasok, vagy más néven aranysakálok a Körös-Maros Nemzeti Park területén is, de általában messze elkerülik az embert, így nem könnyű megpillantani őket.

kmnp.hu

A nádi farkas, amelyet a népnyelv toportyánként is emleget (Arany János Toldijában is így szerepel), a XIX. században még szervesen hozzátartozott a hazai táj faunájához – olvasható a Körös-Maros Nemzeti Park honlapján.

A XX. század elején azonban – teljesen eltűnt az ország mai területéről. Az 1980-as években egyre többször bukkant fel az ország déli határai mentén. A szakemberek szerint spontán visszatelepülő fajról van szó, melynek állománya napjainkban is terjeszkedik.

A Körös-Maros Nemzeti Parkban szinte mindenütt előfordulnak aranysakálok, bár számuk messze elmarad a dél-dunántúli vagy a kiskunsági állománytól. A Kis-Sárrét természeti adottságai (megmaradt régi mocsarak, jelentős erdősültség, halastavak, nádasok) alkalmas élőhelyet jelentenek számukra. Egész évben vadászható fajról van szó. A szakemberek szerint a nádi farkas gyakran nemcsak az apró rágcsálókat, dögöket fogyasztja, hanem a nagyvad, például őzek, vaddisznók utódait is zsákmányolja.

Különösen párzási időszakban (január-februárban), majd nyáron, a kölykök felnövekedése utáni közös családi vadászatok alkalmával hallhatjuk jellegzetes üvöltésüket az alkonyati, éjszakai tájban. Az aranysakál viszonylag nagy területet bejár, és rendkívül óvatos jószág.