Türelemjáték

Békéscsaba nem nagy város, de a reggeli és a délutáni csúcs rémes. Türelemjáték balra kanyarodni egy lámpa nélküli kereszteződésnél. Mindig drukkolok, hogy érkezzen egy biciklis vagy gyalogos a közeli zebrához, mert akkor lassít a sor és én is ki tudok kanyarodni. Mostanában egyre több az előzékeny, szembejövő vezető, sőt, egyre többen lassítanak is, hogy balra tudjak kanyarodni a négysávos úton is. Mivel minden reggel ugyanazokkal a kocsikkal találkozok, már tudom, kiben bízhatok. Az a kocsi a kedvencem, amelynek a vezetője nemcsak a gyengeáramban, hanem udvariasságban is erős, ő ugyanis mindig megszán. Cserébe én is előzékeny vezető lettem: ha végeláthatatlan, tömött sorban haladnak az autók, én a jobbra indexelőket is hajlamos vagyok kiengedni. Nekem csak pár másodperc mínusz, neki több perc plusz. Illetve egy mosoly, kézintés, villogás köszönetképpen. Talán a másik napja is szebben indul így.