Fent és lent

Majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt járt a szerkesztőségünkben, s adott interjút Suhajda Szilárd hegymászó. Nem sokkal később elindult a Mount Everestre, ahonnan sajnos nem tért haza. Felesége, Legindi Tímea most nyilatkozott először hosszabban a tragédiáról, a csúcstámadás napjairól. Egyértelművé tette, amit eddig is sejthettünk; sosem gondolta veszélytelennek a mászást, de sokkal veszélyesebbnek sem más extrém sportnál, kellő tudatosság, felkészültség mellett. Szilárdban pedig mindkettő megvolt, sőt. Halálakor persze sok találgatás látott napvilágot, emberek ezrei okoskodtak, mit kellett (vagy épp nem kellett) volna tennie a szakmai stábnak, Szilárdnak, vagy azoknak, akik utoljára látták őt az Everesten. 

Hiába. Lent minden lehetségest megtettek, fent pedig senki sem szólhatott bele a Mászó, a Hegy és az Égiek dolgába. Ahogy Klein Dávid is írta; Szilárd kompetens, magát folyamatosan fejlesztő, a hegyeket valódi alázattal, szeretettel megközelítő, technikás sportoló volt. Felesége szerint is olyan ember, akiben sokan hittek, és aki szép pillanatokat, nagy feladatot hagyott maga után. 

Alaptalan az ítélkezés, a sajnálkozás. Csak menjünk ki a tavaszba! Csak higgyük el Szilárdnak, hogy „az emberi szellem magja az új élmények megismeréséből fakad”! Osszuk meg másokkal mindazt, amit az életnek nevezett hullámvasút tetején meg-megélünk, úgy, ahogy ő igyekezett átadni nekünk a szédítő magasságokban elé omló boldogságot. 

"Csak menjünk ki a tavaszba!"