Verslábak

Ritkán nézek tévét, még ritkábban maradok egy helyben a reklámok alatt, minap azonban két verses promó is a képernyő előtt marasztalt. Egy sörös cég Radnóti Miklós, egy kávékat kínáló pedig Szabó Lőrinc soraival tett ígéretet derűs impulzusokra.

Utánanéztem, a marketingesek leginkább a fiatalokat szeretnék megszólítani hazafias érzéseket keltve, feledhetetlen pillanatokra invitálva. A versekkel tűzdelt kampányok fő szándéka a vevőkör szélesítése; a reklámszakemberek arra építenek, hogy a szép versek inspirálnak, felébresztik az érzékeket, megmagyarázhatatlan mázzal vonják be a percet, így végül vásárlásra ösztönöznek. 

Annyi szent, engem se sör-, se kávéínyenccé nem tesznek, de szentesítem a céljaikhoz az eszközt. Bevallom, tetszik, ahogy becsalogatják az álmos szobaajtón a kultúrát. A hétköznap esti villódzó tespedés, meg a mondat, hogy a "jó reklámra rácsodálkoznak, sőt emlékeznek is az emberek", valahogy értelmet nyer. Még az is lehet, hogy a lírai hangulat sokakat cselekvésre mozdít. Na, nem arra gondolok, hogy két felvonás között kiugranak a hűtőhöz, aztán meg elkóvályognak a kotyogóshoz, akarom mondani a kapszuláshoz. Nincs szükség még több filmszakadásra. Arra viszont sokkal inkább, hogy intellektuális kapcsolódás jeligére kávézókba üljünk, s legalább a közelgő Költészet Napja apropóján levegyük, alaposan leporoljuk a versesköteteket. Figyelem: a strófák közt megbúvó magvas gondolatok könnyen gyökeret is ereszthetnek!