Elég jó karácsony

Beléptünk az ünnepi hajrába: mindenki süt, főz, tervez, megvásárolja az utolsó ajándékokat, apróságokat. Habár ez az ünnep a szeretetről, a békéről, a családról szól, nehéz eltávolítanunk magunkat attól az elvárás-áradattól, ami ilyenkor ránk zúdul – többnyire saját magunk felől. Azt akarjuk, hogy minden tökéletes legyen, hiszen mégis csak karácsony van! Meg szeretnénk felelni az összes családtagunknak, káprázatos, többfogásos menüt, tiszta, takaros házat szeretnénk, és olyan ajándékot adni, amire a másik a szíve legmélyebb bugyrában, titkon vágyik. Minden szerepünkben erőn felül igyekszünk teljesíteni, és a pénztárcánk kapacitásán túl költekezni. 

Ilyenkor összejön a család, ami csodálatos. De ezek a találkozások néha elkerülhetetlenül felszínre hoznak régi sérelmeket, szőnyeg alá söpört konfliktusokat. Ilyenkor még erősebben érezzük azok hiányát is, akik valamiért most, vagy már, de nem ünnepelhetnek velünk.

Nehéz megtalálni az egyensúlyt. De talán nem is kell tökéletesnek lennie mindennek, sőt. Az elmúlt években egyre inkább elengedtem a „hibátlan karácsony” iránti sóvárgásomat. Azt vettem észre, minél görcsösebben ragaszkodok az elképzeléseimhez, a végén annál csalódottabb leszek, hiszen úgy sem történhet minden pontosan úgy, ahogy eltervezzük. Vagyis, csak ritkán. Ez nem azt jelenti, hogy ne fektessünk energiát az ünnepbe, hogy ne törekedjünk. Csak azt, hogy nem kell bármi áron tökéletesnek lennünk, csak elég jónak.

Legyünk türelmesebbek és megértőbbek, ne csak másokkal, hanem magunkkal szemben is. Ha pedig ellentéteink vannak, ha lehet, tegyük félre. Szeressük egymást, hiszen sosem lehet tudni, meddig tehetjük még meg.