Nem ószeres jött, csak én

Nem tudom, mivel érdemes közlekedni. Egy éve szereztem meg a jogosítványomat, így tervben van az autóvásárlás: fülemet hegyezve hallgatom a kocsival közlekedő családtagjaim, ismerőseim beszámolóit, hogy felkészült legyek. Azt is hallom, mennyit költenek a benzinre és még mennyit, ha a váraltan szervizelésekről van szó. Hiszen, ami elromolhat, el is romlik, és sosem a legjobbkor. Van, aki már használt autója egykori vételárának többszörösét költötte javításra, én pedig gondoltam, milyen jó, hogy kerékpárral járok, hisz környezetkímélő, egészséges és még problémamentes is – vagyis azt hittem.

Drága kerékpárom nem mai darab, de hibátlanul szolgált két évig. Igazi kis régi, országúti típus, nagy, vékony kerekekkel, amivel mindenféle erőfeszítés nélkül leelőzöm bármelyik „Janit” az utakon, legnagyobb meglepetésükre. Szóval, szegény mostanában elkezdte feladni a harcot az idővel. Két hónapja végeztek a teljes szervizelésével, benne kerékcserével, centírozással, kapott új kitámasztót, sőt, egy láncvédőt is ráeszkábáltak. Egy hónapra rá történt egy szeleptörés, így új belső kerekeket is kapott. Majd, mikor már azt hittem minden rendben van, egy hete egy bukkanó után olyan hangeffektekkel suhantam át a városon – vagyis, csak suhantam volna – , mint egy régiségárus a csetreszeivel. Eltört a sárvédő. 

Na, gondoltam, ilyen még úgysem volt. De nézzük a jó oldalát: még két hónap, és semmi eredeti nem marad rajta, így lesz egy teljesen új kerékpárom.