Lesz majd, aki fogja a hajad?

Nyilván senkivel nem fordulhatna mindez elő, ha mindenki ismerné a korlátait és nem akarná feszegetni a határokat. De itt elsősorban nem erre gondolok, hiszen ez egyénenként változó és nem dönthetünk a barátaink helyett. Viszont felelősséggel tartozunk értük, ha együtt indulunk el egy szórakozóhelyre. Az osztálytársaimat kérdeztem elsősorban, akik mind egyértelműen a csoportos szórakozást preferálják. Legtöbben az oldott alaphangulatot és a társaság nyújtotta biztonságot emelték ki. „Együtt éljük meg a dolgokat, ez megerősít minket” – írta egy közeli barátnőm. Megjegyzem, ezzel teljesen egyetértek.

Az egyedül bulizásról így nyilatkozott az egyikük: „Ha egyedül vagy, neked kell feltalálnod magad, viszont ha bajba kerülsz, nincs segítség.” Ha nem érzed jól magad, meguntad a táncot, nem tudsz kihez odaülni. Hiányzik a biztos pont. Megkérdeztem egy idősebb, egyetemista barátomat is, hogy szerinte mi a különbség a gimnáziumi és az egyetemi városban eltöltött esték között. „Egyetemistáknál már jellemzőbb, hogy egyedül járnak koncertekre, diszkóba, főleg ismerkedési céllal. Gimiben még szinte mindig barátokkal jártunk bulizni, én máig emellett teszem le a voksom. Bár már voltam egyedül koncerten, egy sörözős, összeülős, beszélgetős esténél nincs jobb.”

Én kivétel nélkül a barátaimmal járok szórakozni, aminek eddig hátrányát még sosem tapasztaltam. Szoros kötelék alakult ki ugyanis köztünk azáltal, hogy egy-egy szituációban egymásra vagyunk utalva. Rengeteget mélyült a barátságunk és sokkal jobban bízunk egymásban. Minden kellemetlen szituáció kivédhető, ha az embert megbízható barátok veszik körül. Olyanok, akik felrángatják a földről, fogják a haját, kiveszik a kezéből az utolsó pohár italt és hazaviszik, ha szükséges.