2007.11.23. 09:46
Bemegy és beindul
Ezúttal a be- igekötő helytelen használatát kell ostoroznom. A be- igekötőt általában akkor kapcsoljuk az igéhez, ha kívülről befelé történő cselekvést, mozgást akarunk vele kifejezni: „Édesanyám a kertből bemegy a házba. Édesapám megjött, és beállt a garázsba az autóval. Benézett az ablakon, és amikor megpillantott a konyhaasztalon egy kosárka gyümölcsöt, bekiáltott: – Úgy látom, megérett a körte!”
Ezzel el is érkeztünk a be- igekötő használatához. Hiba, ha magyaros igekötő helyett — idegen hatásra be- igekötőt használunk. Helyes a megérik a gyümölcs, a beérik nem. Az igekötők helytelen használata terjedőben van. Ezért mondják sokan így: „betartja az ígéretét, a szabályokat”; pedig a megtartja a helyes.
Gyakran halljuk a riportertől a tévében: „A csatár beindult, de nem kapta meg a labdát.” Pedig a csatár nem be-, hanem megindult. Persze lehet, hogy — a magyar labdarúgók teljesítményét elnézve — jobb lett volna, ha valóban beindult volna az illető az... öltözőbe!
Újabban a gyár becsődöl — a csődöt mond, csődbe jut helyett. Ilyenkor igekötő nélkül kellene használni az igét, mivel igekötővel sem jelent többet vagy mást. Ilyen a bepótol is, hiszen a tanulónak sem bepótolnia kell az elmulasztott tananyagot; bőven elég, ha pótolja.
A legújabban feltűnt szörnyszülött a beinvesztál. „A város több milliót beinvesztált az áruház építésébe.” Az invesztál önmagában azt jelenti, hogy „befektet, beruház”; be- igekötővel: „bebefektet, beberuház”! Bánjunk óvatosan az idegen szavakkal is, különösen akkor, ha nem ismerjük a pontos jelentésüket!
