A mozgószabály

1. Ha egy kötőjeles szóhoz kötőjellel kapcsolandó utótag járul, az első kötőjelet elhagyjuk, ezt a szórészt egybeírjuk: békeszerződés-tervezet, de: békeszerződéstervezet-kidolgozás; vagy anyagcsere-vizsgálat, de már anyagcserevizsgálat-kérés.

2. Ha egy különírt szókapcsolat (házi feladat) olyan utótagot kap, amely az egész kapcsolathoz járul (készítés), a különírandó részt ezúttal egybeírjuk, az utótagot pedig kötőjellel kapcsoljuk hozzá: házifeladat-készítés; a hideg+víz+csap pedig így: hidegvíz-csap. Ritkább eset: magyar-házifeladat.

3. Két azonos utótagú összetétel (ajakhang, foghang) különböző előtagja gyakran lép egymással mellérendelő kapcsolatba (ajak-fog). Az ilyen előtagot kötőjellel írjuk, és különírjuk az utótagtól: ajakhang, foghang, de: ajak-fog hang; fényjáték, árnyjáték, de: fény-árny játék; rézötvözet, aranyötvözet, de: réz-arany ötvözet.

Ha mindenki ismerné, alkalmazná ezt a szabályt, akkor nem jönnének létre olyan szörnyszülött kifejezések, mint a családi pótlékkiutalás (családipótlék-kiutalás helyett); a családi házépítés (családiház-építés helyett); a száraz tésztakereskedő, vagyis humortalan tésztakereskedő (száraztészta-kereskedő helyett).

A horror filmek hangulatát idéző vágott-baromfikereskedő sem túl sok jóval biztat. Ha azonban az illető olyan baromfit árusít, amelyik már le van vágva, akkor miért nem így hirdeti magát: vágottbaromfi-kereskedő?
A helytelenül írt többszörösen összetett szavakból legföljebb egy detektívregény-író (és nem detektív-regényíró) meríthetne ötleteket.