Fellegvár?

Tovább fogyatkoznak a viharsarki felnőtt csapatok a honi kosárlabda térképéről. Tavaly ilyenkor a komoly tradíciókkal rendelkező mezőberényi gárda dobta be a gyeplőt és szüntette be tevékenységét, idén a Gyulai Color KE együttese tette meg ugyanezt.

Az okok hasonlóak, a gyér utánpótlásra és az ebből adódó humánerőforrás hiányra vezethetők vissza. A fürdővárosiak hosszú idő óta nem tudták feltölteni a szabályok által biztosított 12 tagú meccskeretet, több olyan eset akadt, amikor egyetlen cserével sikerült csak kiállniuk, vagy még annyival sem. Így pedig a szurkolóikat sem igazán kényeztették el. Az utóbbi években úgyszólván több fehér hollót láttak az ottani kosaras barátok, mint győzelmet. A negatív spirálnak törvényszerűen ez lett a vége: a sportág egy újabb helyi fellegvárat veszített el, remélhetőleg nem örökre!

A kedvezőtlen trend egyébként túlmutat a szűkebb pátriánkon. Jó példa erre, hogy a korábban 14-16 csapatot felvonultató NB II.-es Keleti csoportban a tavalyi 9 után, idén csupán 6 gárda „verődött össze”, közöttük egyke viharsarkiként a Békési SZSK együttese. Ebben a tekintetben nem jobb a helyzet a fejlettebb kosárlabda-kultúrával rendelkező nyugati országrészben sem. Fogynak a csapatok tehát, mint ahogyan egyel magasabb szinten is. Ez utóbbit a Békéscsabai KK példája mutatja, amelyet a szövetség kért fel a Zöld csoportos indulásra. A harmadosztályban tehát ideig-óráig még lehet foltozni a lyukakat, de az aggasztó helyzet megérne egy alapos „hatástanulmányt”. Mégiscsak a sportág jövője a tét!