Felállt a padról a népszerű csorvási edző

– Belefáradt?
– Azt gondolom mindenkinek kell a felfrissülés egy csapat életében, illetve a magánéletben is. Nálam ennek most jött el az ideje. Szeretnék több időt fordítani a családomra, gyermekeimre, ők ugyanis abban a korban vannak, amikor a legtöbb támogatást igénylik a szülők részéről.

– Mi az manapság, ami leginkább „elcsigázza” az embert a megyei labdarúgásban?
– Kezdi a varázsát elveszíteni az igazi falusi foci. Kopnak a gyerekek, fogy az utánpótlás, meg kell küzdeni a fiatalokért, illetve esetenként a felnőttekkel is. Mint az élet sok más területén tapasztalni, az anyagiasság és az anyagiak rányomják bélyegét az amatőr futballra is. Ezt életben tartani egyre több idővel és energiával jár, számomra viszont most éppen ez a két dolog lett erősen behatárolt.

– A közösség és az együtt elért sikerek kohéziója azért sok negatívumot képes kompenzálni, vagy rosszul látni ezt kívülről?
– Elvitathatatlan, hogy rengeteg pozitív töltetet ad a sport, illetve a közösség, amit nem szabad elfelejteni. Nálunk a csapat is egy nagy családnak számít, számon tartjuk egymás dolgait, ezért is volt igazán nehéz meghozni a döntést. Szerencsére az elképzeléseim szerint alakult a pótlás, ez azért könnyebbséget jelent. Csábi Misi személyében házon belül találtuk meg az alkalmas utódot. Megfelelő tudással és komoly tapasztalatokkal rendelkezik, nem mellesleg ambiciózus fiatalember, most próbálja mindezt kibontakoztatni.

– A közvetlen családja mit szólt a döntéséhez?
– A lányom kézilabdázik, a fiam egykor asztaliteniszezett, így hát nekik is van rálátásuk az amatőr sport szépségeire, nehézségeire, a feleségem pedig a háttérben tette lehetővé azt, hogy mi ezzel foglalkozhassunk. Mint ahogyan az edzősködés idején, természetesen most is támogattak. Valahol kicsit örültek, mert így több időt tölthetünk együtt, olyan dolgokat végezhetünk közösen, amire korábban idő hiányában nem volt példa.

– Valaha lesz még visszatérés, vagy végérvényesen vége?
– Ezen most nem is gondolkodom. A pihenés és a feltöltődés időszaka kezdődött, amit szeretnék kiélni. Olyan elmaradó dolgokat kell megvalósítani, amire eddig nem jutott elég energiám. A meccsekre azért természetesen kijárok majd, és persze van egy örök érvényű mondás, ami esetemben is ül: soha ne mondd, hogy soha!