2023.01.01. 17:13
Combnyaktörés után ült lóra és nyerte meg a bajnokságot a csabai Dér Tibor
Apja és lánya is megyei bajnok lett tavaly a díjugratók között. Dér Tibor nem is akármilyen körülmények között biztosította be első helyét, lányának, Dorina viszont első ilyen sikerének örülhetett. A Nagyréten élő lovascsalád karácsonyra készülve az istállót is díszbe öltöztette, igaz az ünnep sem volt sokkal másabb, mint a hétköznapok, hiszen a lovakkal ugyanúgy kellett törődni, mint a hétköznapokban.
Fotók: Für Henrik
Dér Tibor évtizedek óta aktív szereplője a Békés megyei lovaséletnek, nem múlhat el úgy megyei verseny, hogy ne ülne nyeregbe. Tavaly egy baleset miatt azonban nélkülözni kellett a mezőnynek.
– Eredetileg elvárható lett volna, hogy mindketten nyerjünk a Békés megyei bajnokságban, ám nálam közbejött egy súlyos sérülés. Májusban összetörtem magam, leestem a lóról és combnyaktörést szenvedtem – elevenítette fel a tavaszi történéseket Dér Tibor. – Műtétet javasoltak, de be kellett neveznem, mert a hétből négyen voltunk versenyben a bajnokságban. Ha nem szállok be, akkor a többiekkel is kitolok. Érdekes, mert nemcsak én, hanem sérülés miatt a lovam is kihagyott három hónapot. Úgy terveztem, hogy elindulok, ugrok egyet, aztán feladom, mert akkor már érvényes az eredmény.
– Aztán annyira jól sikerült az első ugrás, hogy mentem a következő akadályra, majd az azt következőre, végül végig vittem a számot. Ezzel meg is nyertem a bajnokságot. Csimpaszkodtam a ló sörényébe, aki elég jó partner volt. Hét esztendős, ment már negyvenes pályát is (140 centiméteres akadályokkal tarkítottat – a szerző), nagyon tehetséges. Még egyszer azért nem csinálnám ezt meg. Öt fájdalomcsillapítót vettem be, alig bírtam lábra állni, nemhogy még lovagolni.
Leánya, Dorina amatőr kategóriában aratott győzelme is, ha úgy vesszük, meglepetés.
– Két héttel a verseny előtt derült ki, hogy a lovam nem lett vemhes. Kellemes meglepetést okozott, mert a fiatalabbik még ütött egy akadályt, de a kis öreg, 15 éves ló, a Crazy jól viselkedett – dicsérte kedvencét a fiatal lovas.
A mindent eldöntő utolsó forduló előtt azért mindketten jól álltak a bajnokságban, esélyesként álltak ki. A versenyt amúgy hazai környezetben, a Dér tanyán felépített pályán rendezték, amely minden évben legalább két Békés megyei bajnoki fordulónak ad otthont.
Dorina elmondta, hogy nemrég öregedett ki az ifjúsági korosztályból, ahol jelentős eredményt nem ért el (az egyik fordulóban egy ízben a második helyen végzett). Bár az egyik versenyen vezetett, de lesántult a lova és visszalépett.
– Most viszont minden összejött az amatőr kategóriában, ahol azért éles verseny végén alakult ki a végeredmény, mindössze két másodperc volt a különbség köztem és a második között és még az összevetésben is el kellett indulnom.
A Dér-családnak a lovak, a lótartás, a versenyzés az élete.
– Azzal kelünk, azzal fekszünk – veszi vissza a szót Tibor. – Több fiatal lovat vásároltunk Hollandiában, adtunk is el egy hétéveset az Egyesült Államokba, Kaliforniába, ahol komoly istállóba került. Az apja a díjugrató világranglistán a második helyen áll. Egy év alatt felvittük egy harmincas pályára. Ezek a lovak főleg Németországból kerülnek el hozzánk. Ez úgy működik, hogy bemegyünk egy ménesbe, ahol erről is ötven, arról is ötven szebbnél-szebb csikó és választhatunk. Behajtjuk őket egy karámba, ahol teszteljük őket pár akadályon és ezután döntünk. Legutóbb kettőt vettünk, mindkettő extra lett. Jelenleg tizenöt saját lovunk van, ebből három-négy az, amit el fogunk adni, vannak fiatalok, a többi verseny-, illetve iskolaló.
Dorina testvére nem lovagol „Őt korán ledobattam a lóról!” – jegyezte meg viccesen az édesapa.
Dér Tibor országos bajnokságokon is indult, az elődöntőkben többször győzött is, a döntőben pedig eljutott már az első tízbe is, de győznie még nem sikerült.
– Az új lovammal azonban szeretnék a legjobbak közé jutni. Eddig mindig eladtuk az esélyes lovakat, most bejelentkeztek a törökök, de Cornettótól egyelőre még nem válunk el.
Hogy miképpen telt a karácsonyuk, erre a következőket válaszolta:
– Nálunk minden nap ugyanúgy telik. A lónak mozogni kell, foglalkozni kell velük, persze egy-egy napot pihenhetnek. A karácsony annyiban picit más, hogy ilyenkor még az istállót is kicsit feldíszítjük, és csak kétnaponta visszük ki őket. Az a gond, hogy ha már egy napot nincsenek kint a lovak, nem bírnak magukkal. Nem pihenhetünk. Az új lovakkal például megismertetjük a nyerget és tanítjuk őket ugrani. A munkából minden családtag kiveszi a részét, a feleségem a háztartást viszi, a fiam ugyan nem lovagol, de traktorozik, segít az istállóban.
– Reggelente kimegyek, megnézem a saját lovaimat, délutánonként meg lovagoltatok. Van két sajátom, de van még egy póni is, amit szeretnék befogni gyerekek alá – beszélt Dorina a feladatairól.
– Ennél rosszabb évünk soha ne legyen, mert sikerült eladni azokat a lovakat, amelyeket szerettem volna – összegzett Dér Tibor. Egy-egy lótól azért nem egyszerű elköszönniük.
– Van amelyik hozzánő az emberhez. Amit most adtunk el, azt annyira nem szerettük. Bár nagyon tehetséges ló volt, a munkamorálja hektikus volt, viszont ugrani nagyon tudott.
– Crazy lovamat vagy megpróbáljuk befedeztetni, vagy versenyzem vele – tért át már az idei tervekre Dorina. – Örülnék, ha tudnék vele menni és egy kis tapasztalatot szerezni. Van egy fiatalabb lovam, és szeretném ha menne nagyobb pályán, még ha nem is velem, bár én is megpróbálkoznék vele. És a fiatal lovammal is szeretnék ügyeskedni.
