Hat nap alatt több mint 630 kilométert futott az egykori csabai ultrafutó

A helyszín, a környezet, az ellátás színvonala, a rendezők figyelmessége, a rendezés versenyző központúsága mind-mind legenda az ultrafutók világában, nem véletlen, hogy most is a világ 19 országából, majd minden kontinensről érkeztek versenyzők. A mezőny hihetetlenül erős volt, amely már előre jelezte, hogy kiemelkedő eredményekre lehet számítani. 

A végeredmény aztán a legmerészebb várakozásokat is felülmúlta – mind a küzdelem színvonalát, mind a teljesítményeket tekintve. Különösen erős csapattal képviseltette magát Lengyelország, Csehország, Anglia, Németország s természetesen a rendező Magyarország. Hazánkból tizenhatan indultak a versenyen, a soraikban ott volt a békéscsabai Körösök Völgye Turista Egyesület (KVTE) extrém sportolója, többszörös világkupa győztese és országos bajnoka, Szarvas Mátyás is, aki egy különleges céllal érkezett a versenyre.

Akik ekkor erősnek érezték magukat, azok bátran vitték napokon át az erős tempót, ami azonban a negyedik naptól már látványosan „visszaköszönt” a legtöbbjüknél, kivéve a legjobbakat. A legjobb négy versenyző egy kicsit ellépett a többiektől, és fantasztikus küzdelmet vívott egymással. A tavalyi férfi győztes, a nemrég a Grönlandot hosszában átgyalogló extrém sportoló, Rakonczay Gábor, a két lengyel, Pawel Zuk s a fiatal tehetség, Michal Koziarski illetve a női mezőnyt vezető, ebben a versenyszámban először induló többszörös spártai hős Maráz Zsuzsanna heroikus küzdelemre késztették egymást.

Természetesen valamennyiüknek voltak időnként holtpontjaik, de újra és újra felépítették önmagukat, a végén nagyszerű eredményeket „csalva ki” egymásból. A nőknél a végső győzelmet Maráz Zsuzsanna szerezte meg 760 km-rel, a verseny közben korosztályos országos- és világcsúcsot elérve, a férfiaknál pedig Rakonczay Gábor végzett az első helyen 844 km-es új országos csúccsal, megelőzve Michal Koziarskit (801 km) és Pawel Zukot (759 km).

Most az ő szemüvegén keresztül is bekukkanthatunk egy kicsit a kulisszák mögé, hogyan élte meg a többiek, és a saját hat napos küzdelmét.

– Először is, hatalmas élmény volt egy ilyen mezőnyben indulni. Motiváló, megtisztelő, inspiráló, egy életre élményt nyújtó. Nem tudom, lesz-e részem még ilyenben, ezért a verseny minden pillanatát örökre elraktározom magamban. Szépeket, nehezeket, emlékezeteseket, felemelőket, könnyeket fakasztókat egyaránt. Elképesztően mély barátságok kötnek össze minket, nemzeti hovatartozástól függetlenül. A sport valóban maga a béke, ezt mi itt valamennyien nagyon mélyen tudjuk és átéljük.

Arra a kérdésre, hogy milyen is volt belülről a viadalt, így válaszolt a rutinos futó. 

– Rendkívül szép, és nagyon nehéz. Céllal érkeztem én is, mint minden versenyző, hiszen egy ilyen szintű versenyen már nem lehet csak úgy „futogatni”. A célig azonban hat napon át tartó kemény út vezetett. Az idei versenyekhez hasonlóan az már az első napi rajtnál érzékelhető volt, hogy a legnagyobb ellenfél a délutánonkénti párás levegő lesz – aki ezzel okosan tud bánni, annak lesz esélye a jobb eredményre. 

– Ez alapjaiban meghatározta a taktikámat is, melynek legfőbb eleme az volt, hogy csak önmagammal foglalkozom, nem befolyásol mások tempója, helyzete. Van egy mondás a hosszútávfutók körében: „Nem a távolság öl, hanem a tempó.” Aki ezt figyelmen kívül hagyja, az gyorsan saját maga áldozatává válik… Tehát ennek szellemében vágtam neki a versenynek. Érdekes, hogy így visszatekintve a legnehezebb számomra az első nap negyedik-ötödik órája volt. Úgy éreztem, a párás levegő belenyom az aszfaltba, nem igazán tudtam elképzelni, hogyan fogunk hat napon át futni és célba érni ilyen körülmények között. Aztán szép lassan rájöttünk a legmegfelelőbb technikára. 

– A délutánok a túlélés szerepét játszották „lazább” üzemmódban, az esték és éjszakák pedig a haladás lehetőségét kínálták a hihetetlenül kellemes hőmérséklettel. Már csak az alvás mennyiségét, és megfelelő időpontját kellett megtalálni és máris kész volt a recept. Elméletben. Mert a fáradtság természetesen időnként újraterveztette ezt, de a végére azért minden összeállt. Én borzasztóan keveset aludtam, mindössze kilenc órát a hat nap alatt. Ez természetesen hazardírozás, de ez egy ilyen sportág. Azt azért el kell mondanom, hogy amennyiben a kis feleségem, Gyöngyvér, nincs velem a harmadik naptól, ezek az ébredések és felkelések nem biztos, hogy sikerültek volna, hiszen volt olyan alkalom, amikor húsz percen át ébresztett, mire felfogtam, hol is vagyok, és mi a dolgom. 

– Érdekes, hogy a második három napban a fizikai fáradásom ellenére egyre erősebb lettem mentálisan, látva, hogy a „praktikák” okos használata működik, csak hinnie kell magában az embernek. Megnyugtató érzés volt, hogy sok korábbi versenyemmel ellentétben most az első pillanattól az utolsóig remekül ment a táplálkozás, kimondottan jól tudtam enni, ami a siker alapja egy ilyen extrém terhelésű versenyen. 

– Mivel egy kilométeres körpályán zajlanak a világkupák, fantasztikus volt látni akár az élboly, akár a hátrébb futók küzdelmét önmagukkal, és egymással. A sötét éjszakák során én is rengeteg erőt adtam és merítettem a többiekkel folytatott beszélgetésekből, inspiráló történetekből, gondolatokból. Külön öröm számomra, hogy vissza tudtuk adni a „kölcsönt” egyik legjobb külföldi barátomnak, a lengyel Tomasz Waszkiewicznek, aki Kladnóban a 48 órás világkupán húzott ki az egyik éjszaka a bajból. Most Tomasznak voltak komoly nehézségei az első két napban, de Gyöngyvér egészségügyi-szakmai tudása ezúttal vele tett csodát, így össze tudta szedni magát és két hellyel előttem is végzett az összesítésben. 

– Érzésem szerint, ha nincs ez a gondja, dobogó környékén végzett volna, ezt bizonyítja a későbbiekben. Végül amire büszke vagyok, hogy sikerült egy rendkívül egyenletes, kiegyensúlyozott versenyt hoznom, amellyel a külföldiek szerint is megérkeztem az ebben a számomra igazából „kiruccanásnak” minősülő sportágban a világ legjobbjai közé. A legjobb tízbe kerülni egy ilyen nagyszabású, nemzetközi versenyen óriási elismerés, az pedig külön öröm a számomra, hogy ezúttal minden összeállt a hatszáz km-es határ átlépéséhez, 51 km-rel megjavítva a saját egyéni csúcsomat az elért 638 km-rel.