A jó teljesítményből erőt merít a csabai Pekárik Eszter

Vezére volt az Európa-bajnoki szereplését a nyolcaddöntőben befejező magyar női röplabda-válogatottnak Pekárik Eszter, a Swietelsky-Békéscsabai RSE 24 éves centere. A fiatal kora ellenére már rendkívül tapasztalt játékos maradandó élményekkel távozott a kontinenstornáról.

Gajdács Pál

Pekárik Eszter (jobbra) nemcsak Békéscsabán, a válogatottban is alapember /Fotó: Földi Imre/NS/

Fotó: Földi Imre

– Hogyan tekint vissza az Európa-bajnokságra, elégedett a magyar válogatott és a saját maga szereplésével? – kérdeztük Pekárik Esztert.

– Nagyon jó élmény volt, örülök, hogy a válogatottal másodjára lehettem részese az Európa-bajnokságnak. A szereplést sikeresnek ítélem, az volt a cél, hogy továbbjussunk a legjobb tizenhat közé, ami sikerült is. Úgy tűnhet talán, hogy csak a szerencsén múlott, pedig kellett hozzá az is, hogy legjobb csoportnegyedikek legyünk, amiért megdolgoztunk. Mi is örültünk volna, ha több mérkőzésen győzünk, Svájccal és Fehéroroszországgal is nagyon szoros meccset játszottunk. Magamról annyit: örülök, hogy jó teljesítményt tudtam nyújtani, ebből erőt tudok meríteni a következő szezonra. Legjobban a szlovákok és a fehéroroszok ellen ment a játék.

– Mennyiben lett más a jelenlegi Pekárik Eszter az első, részben budapesti Eb-n szerepelt énjéhez képest?

– Sokat segített az elmúlt két évben a klubcsapatban és a válogatottban is lejátszott többször topcsapatok elleni, sokszor kiélezett mérkőzés, melyeken sok tapasztalatot szereztem. Ezek arra sarkalltak, hogy jobb blokkteljesítményt nyújtsak.

Pekárik Eszter (jobbra) nemcsak Békéscsabán, a válogatottban is alapember /Fotó: Földi Imre/NS/

– Nemcsak a Békéscsabának, hanem a nemzeti csapatnak is meghatározó tagja lett. Mennyire volt nehéz megszokni, hogy nagyobb teher és felelősség hárul önre a válogatottban?

– Nem éreztem terhet, mert a Békéscsabában a hazai és a nemzetközi mérkőzéseken csapatkapitányként kellett példamutató hozzáállást mutatni, ami alap volt. Meghatározó a szerepem a csabai csapatban a pályán és azon kívül is.

– A Szlovákia elleni siker után a verhetőnek gondolt Svájccal már nem bírt a csapat, és ezt a vereséget „cipelték” egészen a csoportkör végéig, sorsuk a továbbjutást illetően mások kezében volt. Milyen hangulatban várták az olaszok és a fehéroroszok elleni mérkőzést?

– Amikor a felkészülést elkezdtük, láttuk a csoportbeosztást, s azt, hogy a többi csapat – az olaszok kivételével – hasonló játékerőt képvisel. Tudtuk, hogy szoros meccseket vívunk majd egymással. A Szlovákia elleni siker után már igyekeztünk a következő mérkőzésre fókuszálni, arra, hogy ne nyomja felesleges teher a vállunkat. Sajnos Fehéroroszország ellen is kikaptunk, s ezután izgatottan vártuk, hogy mit játszanak Szlovákia ellen, és hogy Olaszország hozza-e a papírformát a svájciakkal szemben. Nagyon örültünk annak, hogy végül számunkra kedvező eredmények születtek, és folytathattuk a nyolcaddöntőben.

– Milyen érzés volt megmutatni magukat a világbajnoki címvédő, a későbbi Eb-második, olimpiai bronzérmes Szerbia ellen?

– Nagy élményt jelentett megtapasztalni azt a fantasztikus hangulatot, ami a belgrádi mérkőzéseket jellemezte. Már a mi mérkőzésünkön is több mint hatezer néző volt a Stark Arénában, jó volt látni, hogy mennyire szeretik ezt a játékot, igazi nemzeti ünnep volt a szerb szurkolóknak. Fantasztikus, maradandó élményt jelentett az a találkozó.

– Melyek azok pillanatok, melyeket elraktároz magának az Európa-bajnokságról?

– A Szlovákia elleni győztes mérkőzés utáni percek és természetesen a szerbek elleni találkozó.

– Már javában készül klubcsapatával az októberben kezdődő szezonra. Mennyire sikerült kipihennie magát az Eb-t követően?

– Csak pár napot kaptam a pihenésre, amit igyekeztem a családom körében maximálisan kihasználni.