Az erőnléti szakember úgy érzi, a helyén van

Ifj. Láza János szerint kézenfekvő volt, hogy a foci lesz az az irány, amely felé elindul.

– Még csak négyesztendős voltam, amikor apukám volt csapattársának Dobó Jánosnak az erkélyről kiabáltam, hogy mikor mehetek hozzá edzésre – beszélt a kezdetekről ifj. Láza János. Végigjárta a korosztályokat, azonban felnőtt pályafutása küszöbén háromszor megműtötték a vállát, és abba kellett hagynia a focit. Ekkor váltott a tanulás és az edzősködés irányába.

Elkezdte tanulmányait a személyügyi szervező szakon, majd Szegedre, a történelemtanári, illetve a TF-re, a szakedzői szakra jelentkezett. Mindkettőre felvették, de végül utóbbit választotta. Fokozatosan haladt előre, s végül tavaly megszerezte az UEFA Elite Youth licencet, amely az U19-es csapatok vezetőedzői posztjához kellett, ami az utánpótlásképzés pro licencének számít. A képesítés a labdarúgó akadémia szakmai vezetői pozícióra teszi alkalmassá az embert.

– Én minden képzésben a vezetői helyett inkább az edzői vonalat keresem – említette a szakember. – Mindig is a békéscsabai, Békés megyei kötődésű gyerekek fejlesztése izgatott. Fontosnak érzem, hogy minél több csabai gyerek kerüljön a felnőtt csapat közelébe. Most sok ilyen saját nevelésű játékosunk van, akik játszanak is a felnőtteknél. A mostani stábban próbálom ezt az átmenetet segíteni.

Ifj. Láza János a Szokolay Focisulinál kezdett el edzős­ködni, és az U8-tól az U21-ig foglalkozott az összes korosztállyal. Mintegy 6–7 éve dolgozik az Előrőnél. Tavaly az Előre U19-es csapatának volt a vezetőedzője. Az új szezonban a felsőbb korosztályok vezetőedzője lett, majd jött a felkérés az első csapatnál az erőnléti asszisztens edzői feladatra. Ez másodállás, hiszen másfél évtizede a BSZC Zwack József Technikum és Szakképző Iskolában testnevelés-informatikai tanárként dolgozik.

– Kis korosztályoknál nagyon fontos szerepet játszik a pedagógia, a nagyobbaknál a szakmai rész mellett a felnőtté válás időszakában mentálisan sokat kell foglalkozni a fiatalokkal – utalt arra, hogy mindegyik korosztálynál megvannak a kihívások.

– Az új feladat miatt a vezetőedzői munkát hátrahagyva, az akadémián szekcióvezetőként még minden héten elkészítem az U16–U17–U19-es korosztályok szakmai programját hétről hétre kondicionális és taktikai szempontból, de az ellenőrzés már az edzőkre vár, mert tavaly nyártól a felnőtt csapatnál erőnléti edzőként vannak feladataim. Szerencsére jó a kommunikáció, és kapom a visszajelzéseket az edzőktől. Az utánpótlásból felkerült korosztályos játékosok egyéni képzésében és fejlesztésében veszek részt, miközben a felnőtt csapatnak összeállítom a fitnesz kondiprogramját. Az általam megadott erőnléti edzéstervet hangoljuk össze a vezetőedző napi munkájával.

Nagy kérdés, hogy ha adódna egy felkérés valamely felnőtt NB-s csapat kispadjára, elvállalná-e?

– Számomra elsődleges a család, amit a profi vezetőedzői feladattal nagyon nehéz összeegyeztetni, persze nem tudni, mit hoz az élet. A családtól, az öt- és hétéves kislányomtól keveset vagyok távol, és jó van ez így. Nagyon el kellene gondolkodni egy ilyen változtatáson. Azt hiszem, hogy most a helyemen vagyok. A lányok ugyan nem fociznak, de sportolnak. Mindketten lovagolnak, járnak kézilabdára és úsznak is.

Édesapja nem erőltette a futballt

Ifj. Láza János édesapja, a több mint száznyolcvan NB I.-es mérkőzést megvívó id. Láza János, kemény védőként ikonikus tagja volt a ’70-es, ’80-as évek Előréjének, sokak szerint ő testesítette meg a csabai szívet. Amikor egy fiú nagy elődje pályáján indul el, óhatatlan az összehasonlítás, egyfajta nyomást helyezve rá.

– Sok helyen ismerték, még külföldön járva is érdeklődtek felőle – mondta ifj. Láza Jnos. – Ennek az ismertségnek nem „ittam meg a levét”, de nem élveztem az előnyét sem. A szakmai pályámon a magam erejéből értem el az eredményeket. Kisgyerekként sokat járt édesapja mérkőzéseire, aki azonban a ’80-as évek elején abbahagyta, és már nem emlékszik a játékára.

– Később sokat jártam vele öregfiúk mérkőzésekre. Nem erőltette a futballt, hogy ne is legyen rajtam nyomás. Nem járt a mérkőzéseimre, nem kritizált, de mint szülő, támogatott.