2020.04.05. 07:15
A párja kezét is a pályán kérte meg Multyán Csaba
Visszatérő vendég a Magyar Labdarúgó-szövetség Békés megyei díjátadó gáláin Multyán Csaba, a Mezőkovácsházi TE 35 éves veterán támadója. A harmadik vonalban két alkalommal, a másodosztályban tavaly volt az év játékosa kunágotai színekben. Az elmúlt évben 47 találattal járult hozzá, hogy a két csoport nyári egyesítése után is az A csoportban szerepelhetnek a kunágotaiak. Az őszt már a megyei II. osztályú A csoportos Mezőkovácsházán kezdte, ahol 15 meccsen 30 gólt lőtt. Idén ismét kiérdemelte az Év Labdarúgója címet.
A Multyán név fogalom Kunágotán és környékén. Csaba édesapja, id. Multyán Csaba is neves focista volt, mint ahogy a nagybátyjai id. Multyán Lajos és Ferenc is. Unokatestvérei, a Kunágota korábbi trénere, ifj. Multyán Lajos Attila és Zsolt is fociztak, mint ahogy testvérei, Viktor, illetve a jelenlegi kunágotai edző, Péter is.
Főszereplőnkre visszatérve, Csaba – két kis időszaktól eltekintve, egy csabai és egy osztrák kitérővel – gyakorlatilag végig a kunágotai, valamint a mezőkovácsházi labdarúgást szolgálta.
S hogy honnan a rendkívüli gólérzékenysége?
– Édesapám kétéves korom óta foglalkozott velem, egy kis széken üldögélve passzolgatta nekem a labdát. Ami a braziloknak a homokos tengerpart, az nekem az otthoni udvar volt, így tanultam meg jól bánni a labdával – tekintett vissza a kezdetekre a gólgyáros.
Emlékezetesre sikeredett a felnőttek közötti bemutatkozása, 14 évesen dobták be a mély vízbe Kunágotán.
– A Békésszentandrás ellen játszottunk, és négy–háromra nyertünk. Az első gólt én, a másodikat édesapám, Ferenc lőtte, a harmadik találat pedig a nagybátyám nevéhez fűződött.
A két település, Kunágota és Mezőkovácsháza között régóta nagy a rivalizálás, ha éppen utóbbi csapatban szülőfalujában játszik, akkor nem ritkaság, hogy csipkelődnek, „beszólnak” a gólérzékenységét ott is csillogtató Csabának.
– Nehéz döntés volt a nyáron eligazolni Kunágotáról, de Mezőkovácsházán lakom, s a volt csapattársam az edző. Ha a szülőfalumban vendégként játszom, persze, hogy vannak apró szurkálódások, de ezzel nem bántanak meg. Ha éppen nincs pályán a Mezőkovácsháza, és ráérek, akkor szívesen megnézem a kunágotai csapat mérkőzéseit – jegyezte meg az év labdarúgója.
Csaba annyira kötődik a futballhoz, hogy élete egyik legfontosabb pillanatát is a pályán élte át.
– A párom kezét a kunágotai futballpályán kértem meg 2016 áprilisában – elevenítette fel a kivételes alkalmat. Gyermekei még kicsik, de a két és fél éves kislánya, illetve a másfél esztendős kisfia is már ismerős játékszerként fogadja a labdát.
Ahogy manapság mindenkinek, Csabának is hiányoznak a napi tréningek.
– Nagyon szeretném, ha nem nyúlna hosszúra a leállás a koronavírus-járvány miatt, és folytatódhatna a bajnokság. Mindez azt jelentené, hogy elmúlik a veszély és visszatér minden a régi kerékvágásba – bizakodott a gólgyáros, aki még érez magában annyi erőt, hogy legalább öt-nyolc évig aktívan futballozzon.
A munkájához is kell a jó kondi
Amikor Csabát először kerestük, éppen szolgálatot teljesített az orosházi tűzoltóságon. A munkája igényli a jó kondíciót, ehhez jó alapot jelent a labdarúgás, ám a tűzoltóságon is vannak sportfoglalkozások.
– Napirendi pontként – ha nincs bevetés – délután fél három és fél négy között szoktunk focizni a kollégákkal. Az orosházi tűzoltóság csapatával számtalan siker részese lehettem még országos szinten is – büszkélkedett Multyán Csaba.
Nem kapta meg a kellő bizalmat
Multyán Csaba még 2006-ban rövid időre megfordult az akkor az NB III.-ban szereplő Békéscsabai Előre együttesében is. Szeretett volna ugyan tartósan magasabb szinten futballozni, ám nem alakultak számára kedvezően a dolgok.
– Hiába rúgtam az egyik edzőmeccsen négy gólt, mégsem kaptam meg a lehetőséget a bajnoki mérkőzéseken. Az Előre feljutott az NB II.-be, de én nem maradtam. Maradt bennem hiányérzet, hiszen jó lett volna kipróbálni magamat a magasabb osztályban.
