Harmónia helyett hatalmi ámokfutás a Békéscsabai Jókai Színházban - galériával, videóval

Papp Barbara, a darab egyik főszereplője a keddi, sajtónyilvános főpróba előtt elárulta, a darabban könnyű a bibliai Ádám és Éva analógiáját felfedezni: Macbeth kap egy jóslatot, miszerint sokkal többre is vihetné karrierjét. 

– Ezt megírja feleségének, aki addig súg-búg a fülébe, míg kieszelnek egy tervet a céljuk eléréséhez. A felbujtó asszony rendkívül manipulatív, sok női eszközt használ fel a férfi meggyőzésére, sikerül megbabonáznia. Hogy a bűnténynek mik lesznek a következményei, végül kiderül – részletezte Papp Barbara, hozzátéve, a világirodalomban vajmi kevés a nadrágos női szerep, de a Macbeth ilyen. 

– Pusztító férfi energiákat kell megmozgatni, miközben ott van a női is, ennek komplexitásnak az ábrázolása izgalmas feladat. A határozottság és az eltökéltség bennem is megvan, ezeket kell felnagyítani. Van egy koncepció, amihez tartjuk magunkat, de alkotótársakként mi, színészek is beleszőjük egyéniségünket a darabba. Lélektanilag nagyon izgalmas a mű, a ma emberét is elgondolkodtatja morális döntéseiről. Rám is visszahat a karakterem, a próbafolyamat során például mélyült a hangom – sorolta.    

Pataki András hozzáfűzte, a rendezői felfogás kortárs, de tiszteletben tartja a klasszikus shakespeare-i alapművet. 

– Amennyiben a színház itt és most akar szólni, kortárs szemlélet mentén kell megszervezze gondolatait, hiszen a nézők a jelenben értelmezik a pillanatokat. Macbeth nem eleve elrendelten gonosz, mint mondjuk III. Richárd, nem a lét-nemlét kérdéséről filozofál, mint Hamlet, nem is mozdítjuk el, még ha adná is magát a két irány. Macbeth egy hős, aki megnyerte a háborút, minden rendelkezésére áll ahhoz, hogy harmonikus, egészséges életet éljen, ám hatalmi ámokfutásba kezd. A gonosz inkarnációja a három boszorkány személyében jelenik meg, láthatjuk a rossz útra lépés izgalmas folyamatát, döntéseink következményeit, amit vagy túlélünk, vagy nem. Mámorító tud lenni a hatalomvágy, a hatalomban való részesedés, a döntéshozói helyzet. Aki nem gondolkodik a szolgálattal kapcsolatos elkötelezettség mentén, könnyen kerülhet olyan vákuumba mint Macbeth. Az övé persze egy szélsőséges történet, a falig, a teljes megsemmisülésig elmegy. A történetet az első világháborúba helyeztük, de amikor színpadra álmodtuk, még nem látszódott végtelenül szomorú, napi aktualitása – fejtette ki a rendező.