Beol-podcast: már ötven éve tart a békéscsabai Mester Gábor gyűjtőszenvedélye

– Legutóbb kardiblámpákból, mécsesekből nyílt időszaki kiállítás a Munkácsy Emlékházban, erről korábban mi is beszámoltunk.  Ezen felül bemutatták már korábban az ön mérőeszközökből, billogokból, hamutálakból álló gyűjteményét is, csak, hogy néhányat említsek. Hogyan jött az életébe a gyűjtő szenvedély?

– Ötven évvel ezelőtt kezdtem a gyűjtést, amikor a Békés Megyei Könyvtárban dolgoztam Lipták Pali bácsinál. Ő volt a megye legnagyobb gyűjtője, az ő hatására kezdtem el gyűjteni kezdetben főként a néprajzhoz kapcsolódó dolgokat. 

– Kérem, mutassa be a gyűjteményét!

– Mindent gyűjtök, de leginkább az ezüstöket, üvegeket, cserepeket szeretem. Főként a paraszti témájú tárgyakhoz kötődöm, de mindenféle gyűjteményemből több száz darab van, és mindenből a legjobbat próbálom meghagyni.

– Mely gyűjteménye az, amit ki tudna emelni, mert különlegesebb, vagy mert a szívéhez közelebb áll?

– A gyűjteményem csak egy része van az otthonomnál, de van egy tanyám, ott van egy nagy raktáram, ahol főként a nagyobb dolgokat és a néprajzi tárgyakat tárolom. Illetve, van egy másik házunk is a közelben, ahol pedig a polgári dolgokat gyűjtöm. Tanyán nőttem fel, így a népi, paraszti eszközök kötődnek hozzám a legjobban. Többet ezek közül személyesen, használatban is láttam. 

– Hány kiállítás volt már ezekből a tárgyakból, illetve mely gyűjteményi darabokat láthatta a helyi lakosság?

– Körülbelül 20-30 kiállításom volt már, a legutóbbi – a lámpákat bemutató – az emlékházban. Ott ugye elég kicsi a hely a kiállítótérben, és arra is figyelni kell, hogy jól láthatóak legyen a tárgyak, így a kisebb darabokat válogattam ki az összesen 140 lámpából álló gyűjteményből. Szeretnék nagyobb lámpákat is kiállítani, de arra nem adott a hely, és a vitrinekben sem férnek el. De ennek a kiállításnak is örülök, annak, hogy sikerült így összeállítani. 

Ezelőtt a sütőformákat mutatták be ugyanitt, legközelebb pedig butellákból nyílik majd kiállításom. Terveink szerint évente négy kiállítást szeretnénk megnyitni, mindig igazodva az adott évszakhoz. Például, a butellák illenek az őszhöz, így augusztus-szeptember körül lesznek majd láthatók szintén a Munkácsy Emlékházban. Abból viszont már sokkal többet szeretnék bemutatni: a 450 darabos gyűjteménynek legalább a felét. 

– Térjünk vissza egy kicsit a lámpa kiállításra. Azon felül, hogy méretben a kisebb darabok jöhettek csak szóba, milyen szempontok alapján állította össze a kiállítás anyagát?

– Sokat gondolkodtam azon, hogyan állítsam össze, de ugye, a hely megszabta, mi kerülhet a kiállításba. A kezdetleges lámpákkal indítottam, a mécsesekkel, majd ezek későbbi formáit válogattam be. A kiállításon százötven éves lámpák is megtekinthetők. 

– Általában hogyan jut hozzá ezekhez a tárgyakhoz?

– Sokan tudják, hogy sok mindent gyűjtök, így megkeresnek. Azt is tudják, hogy többet fizetek érte, mint például egy kereskedő vagy viszonteladó – a gyűjtők mindig jobban megfizetik, mert magunknak vesszük. 

– Van-e esetleg még olyan régiség, kincs, ami még hiányzik a gyűjteményéből, de nagyon szeretné?

– Sok minden van. De mindennap veszek valamit, általában nem telik el úgy nap, hogy ne hoznék haza valamit, itthon érzem biztonságban a tárgyakat. Most például egy nagy lámpagyűjtemény megszerzésével foglalkozom, ezeket folyamatosan gyűjtöm. Sikerült hozzájutnom egy nagy polgári lámpához, most olyan 70-80 darabnál tartok, amit ehhez a gyűjteményhez sikerült megvenni.

– A családja, a felesége mit szól ehhez a szenvedélyhez?

– A feleségemnek először furcsa volt. Most vagyunk 31 éve együtt. Eleinte sokszor mondta egy-egy tárgynál, hogy de hát van már belőle húsz, vagy ötven darab, miért kell több? Javasolta azt is, hogy inkább adjak el belőle (nevet). De most már nem szól semmit, mert látja, hogy ügyesen csinálom. Látja, hogy nem nélkülözünk – sok olyan gyűjtő van, aki a családjától vonja el a pénzt, inkább kevesebbet eszik vagy nem költ semmire, inkább megvesz egy adott tárgyat. Nálunk ilyen nincs.