Hímzett falvédői díszítik a orosházi tésztakészítő standját

Egy önálló kiállítás kellett ahhoz, hogy megtudjuk, Asztalosné Szilágyi Julianna nagyszénási születésű, erős máig a kötődése a településhez, hiszen a faluból való korai elköltözése után gyakran visszajárt nagymamájához. Ez is kiderült a megnyitón, ahol azt is elárulta ismerősei és a kézimunkázás iránt érdeklődők előtt, hogy őrzi azokat a szép viseleteket is, amiket ő hímzett önmagának fiatalasszonyként – azóta se tette le a tűt. 

S hogy mikor készíti az évtizedekkel korábban nagyon divatos, szinte minden háztartásban megjelent hímzett falvédőket? Kiderült: téli estéken, a nap végén, pihentetőként, kikapcsolódásként veszi elő a munkadarabjait, és varrogat. Arra nagyon ügyel, hogy a terítők színe és fonákja szinte egyforma legyen, igényesség jellemzi minden falvédőjét. 

A látvány mindenkiben régi emlékeket idézett, a kiállítás látogatói az ismerős hitéleti, gasztronómiához, szerelemhez kapcsolódó, vagy egyéb népi bölcsességeket idéző sorokat olvasva csillogó szemekkel nyugtázták, olyan az ő konyhájukban is volt. Netán őriznek is hasonló falvédőt a szekrények mélyén. Nosztalgiával idézték fel gyermekkorukat, otthonuk akkori díszeit. 

Közben Julika egy sztorit is elmesélt az egyik szép hímzéséhez kapcsolódva: Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég! – ennek láttán egy békéscsabai család azért vitte magával e szép falvédőt, mert ajándékba szánták azoknak, akik náluk vendégeskedtek napok óta.... – természetesen humornak szánták a vendéglátók, de ezen a hallgatóság is jót derült. 

Julika egyébként hagyományos házi tésztákat készít (bekerült az Orosházi Települési Értéktárba, elnyerte a Magyar Kézműves Remek díjat is), a standját mindig alapos gondossággal díszíti fel. Egy fesztiválon kapott kedvet ehhez. Azóta a falvédői a sátra körül láthatók. Az idősebb korosztály hosszan időz, olvasgatja, nézegeti Julika hímzéseit.