Békéscsabai diákévei alatt döntötte el Kowalsky, hogy zenész lesz

– Mikor alakultak, hogyan jutottak el a mostani felállásig?

– Egy szóló albummal kezdődött a történet Kowalsky néven 2003-ban. Végül egy zenekart formáltunk belőle, amely már 15 éve életben van, és ezalatt különböző formációkban mutatkozott be. Az első lemez hosszan készült, de már menet közben is szimpatikussá vált a közös munka, majd a fogadtatás pozitív volt, ezért folytattuk. Számos tagcsere volt, ­nehezen alakult ki a hangszeres rész végleges formája, a jelenlegi felállás hatéves. ­Viszont Deli Domokos és Szebényi Dániel most csatlakozott hozzánk az Aréna-koncert óta.

– Mi alapján válogatták össze a tagokat?

– Azt mondanám, hogy ­inkább a sors kovácsolt össze minket, ezért is volt hosszadalmas folyamat, amíg kialakult az a kemény mag, ami egyet akar és minden tagja ugyanolyan erőbedobással tud dolgozni. A legújabb tagokat viszont már direktben kerestük.

– Ki írja a dalszövegeket és kiket akarnak megszólítani?

– Én magam írom a dalszövegeket, melyek az életről szólnak, sokakat foglalkoztató kérdésekről, szinte minden korosztálynak. Ezzel kapcsolatban minden hétre jut olyan visszajelzés, amellyel olyan sorsfor­dító történeteket mesélnek el nekünk közönségünk tagjai, amivel kapcsolatba hozzák a zenekarunk üzenetét. Holott ez a szándékunk a zenéléssel, ilyenkor többnyire csodálkozunk, hogy mibe csöppentünk bele. Ez mutatja meg nekünk, hogy az emberek valóban átérzik a dalszövegeink mondanivalóját.

– Mi adja az ihletet a szövegíráshoz?

– Maga az élet inspirál. Sok dologgal társul az ember a mindennapokban, amelyek nem nevezhetőek hétköznapiaknak. Viszont ezekből csak az ötleteket merítem, és legtöbbször komoly kutató­munka áll a háttérben. Például ­különböző vallásokból és irányzatokból olvasott társulással szerzek tapasztalást, amit a dalszövegekkel igyekszem átadni a közönségnek.

– Hogyan tudnak csapatként együtt dolgozni?

– Volt egy vízválasztó ­ebben a témában a csapat életében. 2010-ben az akkori csapat tagjaival Jimmyvel (Szórád ­Csaba) és Sóderrel (Vajda ­Péter) gyakorlatilag megszakítottuk a kapcsolatot és másfél évig nem dolgoztunk együtt. Amikor újra találkoztunk és átbeszéltük a problémáinkat, az annyira jól sikerült, hogy nemcsak kibékültünk, hanem folytattuk is a közös munkát. Innentől kezdve szárnyra kapott csapatunk, azóta nincsenek vitáink.

– Van-e valami kötődése a turnékon kívül Békéscsabához?

– Én a Rózsa Ferenc Gimnáziumban (jelenlegi Andrássy­ Gyula gimnázium) érettségiztem, kollégistaként éltem a városban, egyébként Komádiban nőttem fel. Sport tagozatra jártam, és a Békéscsaba 1912 Előre­ játékosa is voltam három évig középpályásként. Majd lényegében itt dőlt el az, hogy nem leszek sportoló, hanem a zenét, az éneklést választom. Innen költöztem Budapestre, ahol megalapítottam a békés­csabai Csányi testvérekkel első ­komoly zenekaromat 1992-ben, ami a Black-Out nevet kapta.

Egy garázsbandával kezdődött

Balázs Gyula elmondása szerint a zenét mindig szerette, először persze csak hallgatóként. Majd Csabán töltött gimnáziumi évei alatt hobbiból zenekart alapított, ami még csak egy iskolásokból álló „garázsbanda” volt. Tehát zenei pályafutása lényegében innen indult. Érdekesség a szombat esti koncertről, hogy Kowalsky egykori csapattársa, Sali Tamás is a nézők között volt. Amikor a közelben zenélnek, ő mindig megnézi­ őket, majd a koncert után együtt nosztalgiáznak a diákévekről.