Éttermi csaták: a vendégnek még ma is mindig igaza van

Javában az augusztust tapossuk, ám a nyár még nem ért véget. Idegenforgalmi szempontból kiemelt jelentősége van ennek az évszaknak, gyakoriak a szabadtéri rendezvények, a fesztiválok, a vendéglátóhelyeket pedig még többen látogatják, mint év közben, így ekkorra már az egyébként is munkaerőhiánnyal küzdő vendéglátásban dolgozó pincérek fizikai és mentális szinten egyaránt túlterhelődtek.

– Az egyik legbosszantóbb dolog, ami rendszeresen megtörténik, hogy miközben rengetegen vannak, az egyik asztalnál rendelnek valamit, majd amikor kihozom, újra rendelnek, így oda-vissza kell futkosnom – mesélte egy pincér. Hozzátette, mindemellett sokan elfelejtik, hogy a felszolgáló is ember, aki azért dolgozik egy étteremben, hogy teljesítse a vendég igényeit, de nem szeretik, ha parancsolgatnak nekik, és lekezelően bánnak velük. A csettintgetésről nem is beszélve, amely bosszantó a felszolgáló számára, és nem is étterembe való.

Ambrus György olimpiai­ aranyérmes, Venesz-díjas mesterszakács, aki egy munka­helyi éttermet üzemeltet, elmondta, korunkra kialakult az a helyzet, amikor az éttermeknek már nem vendéget kell keresniük, hanem megfelelő képzettségű felszolgálókat.

– Egy neves kollégámat szoktam ilyenkor idézni, aki mindig azt mondta, hogy az a pincér, aki nem tud mosolyogni, menjen el vendégnek. Óriási pszichológiai hatása van a felszolgálóra, amikor jönnek a vendégek. Mindenki egyszerre, gyorsan és lehetőleg minél olcsóbban szeretne étkezni. Sok a turista is, akik a helyi specialitásokat keresik, ezért többet kérdeznek, többet kell velük foglalkozni. Ennek ellenére még mindig a vendégnek van igaza, hiszen ő az, aki bennünket eltart. Ezzel együtt a mai világban elfelejtettük a kulturált étkezés jelentőségét, de ezt egy jó szakembernek tudnia kell kezelni. Azon vagyunk, hogy vendégeinket visszavezessük a kulturált éttermi fogyasztás medrébe – fejtette ki Ambrus György.

A vendégek és a felszolgálók közötti olykor elmérgesedett, feszültségekkel teli viszony okáról Kozma Zoltán klinikai szakpszichológust kérdeztük, aki elmondta, tudomásul kell venni, hogy Magyarországon felszolgálóhiány van, ezért olyanok is dolgoznak a vendéglátásban, akiknek nem az a szakmájuk.

– Ezt a hivatást évek alatt lehet megtanulni, és a tananyagba az is beletartozik, hogyan kell viselkedni az emberekkel. Márpedig aki ezt nem sajátította el, a gyakorlatban kevésbé tudja alkalmazni, türelmetlenebb lesz. A szakmabelieket ezenkívül rengeteg stressz éri, az átlagosnál többet dolgoznak, túlterheltek. A fáradtság, a túlhajszoltság is előbb-utóbb türelmetlenebbé, ingerültebbé teszi a pincéreket – részletezte Kozma Zoltán.

A szakember egyetértett abban, hogy az éttermi étkezés kultúrája veszendőben van hazánkban. Kozma Zoltán szerint, a fogyasztók rohanása és a felszolgálók túlterhelése az egyik leggyakoribb feszültségforrás, ami miatt a két fél között konfliktusok alakulnak ki.

A tisztelet is eltűnőben van

Kozma Zoltán azt mondja, ha távolabbról vizsgáljuk a helyzetet, elmondható, hogy társadalmunk fel van lazulva, a kölcsönös tisztelet, a megértés valamint a szabálytartás szintjén.

– Egyre kevésbé tisztelik az emberek egymás személyét, ami hatványozottan jön elő, amikor valaki egy szolgáltatásért fizet. A vendégek szerepében sokan fellengzősen, dominánsan viselkednek, akik úgy érzik, az étteremben nincs más dolguk csak parancsolgatni. Ilyen értelemben meg kell védenem a felszolgálókat – fogalmazott a szakember.