A lelátón fog szurkolni a kéziseknek Zolika a Down-szindróma világnapja alkalmából

Zolika nemsokára hatéves lesz. A Down-szindróma világnapja kapcsán róla, és családja mindennapjairól beszélgettünk édesanyjával. Veres Kitti egy hónappal férje elvesztése után adott életet a kisfiúnak. Három éve mesélte el, hogy vélhetően az átélt trauma hatására magasra szökött a vérnyomása, így az orvosok nem kockáztattak, a 33. héten sürgősségi császármetszést hajtottak rajta végre. Még aznap elmondták neki azt is, hogy Zolika Down-stigmákat mutat.

– Hirtelen nem tudtam hová tenni, amit mondanak, a várandósságom alatt minden szükséges vizsgálatot elvégeztek, egészséges babát vártam. Végül augusztusban lett meg a Szegeden elvégzett genetikai vizsgálat eredménye – elevenítette fel újra a kezdeteket az édesanya.

Zolika azóta már óvodás, éli a hatévesek mindennapi életét egy támogató közegben, a Lencsési lakótelepi Manóvári óvodában.

– Nagyon szeretik a csoporttársai és a vele foglalkozó felnőttek is. Könnyen beilleszkedett, az óvodapedagógusokban és a szülőkben is elfogadó közegre leltünk, mindig jó érzések áradnak felénk. Az egyik óvónéni nemrég mesélte nekem Zolika névnapját. Az oviban ilyenkor az ünnepelt kihívhatja a köszöntő után a legjobb barátját egy közös fényképre. Zozó az egész csoportot hívta – mondta mosolyogva Kitti. Hozzátette, Zolika egy éve szobatiszta, egyik napról a másikra közölte, nem kell pelenka, kivette a fiókból a kisnadrágot.

– Érthetően sajnos nem beszél, csak szavakat mond, de nagyon jól kifejezi magát, megérti a környezete. Szeptember óta jár logopédushoz, de foglalkozik vele szomatopedagógus és gyógypedagógus is. Mozgásában a kortársaihoz hasonló a fejlettsége. Sokat önállósodott, van benne tenni vágyás, igyekezet. Felöltözik egyedül, csak meg kell rajta igazítani a ruhát. A testvérével, Benedekkel is jó a kapcsolata, persze a szokásos harcok megvannak köztük is. Zozó mindennel szeret játszani, elkéri Benedektől a távirányítós autót, gyűjti ő is a focis kártyákat, s továbbra is nagy rajongója a Mancs őrjáratnak. Szívesen játszóterezik, a hinta a kedvence. Nagy állatbarát, sokat kutyázik, és imád az unokatestvéreivel játszani. Szeret focit nézni, hamarosan a Pick Szeged csapatot nézheti a lelátóról, a játékosok felemás zokniban lépnek pályára a Csurgó elleni bajnokin a Down-szindróma világnapja alkalmából. Nem válogatós, az egyik legjobb evő az ovis csoportban. A kíváncsisága az, amivel kitűnik; mivel kicsit le van maradva, a kalandvágya, felfedezés iránti akarata erőteljesebb a kortársaiénál. Ha valami érdekli, nekilendül, elszökne, ha nem tartanám vissza. Ha új helyre megyünk, biztos, hogy Zozó mindenhová bekukkant. Még egy évig lesz óvodás, utána az Esélybe fog járni – sorolta Kitti.

Kérdésemre, hogyan sakkozik az idővel két kisgyermek, a munka, a diplomadolgozat írása mellett, elmondta, 2021-ben kezdte el tanulmányait a Debreceni Egyetemen.

– A gyereknevelési és gyógypedagógiai kar Hajdúböszörményben van, sokat ingázok, bár az elején, a járvány alatt nem követelték a jelenlétet annyira, voltak online vizsgáim is. Akkoriban már nem volt segítsem, anyukám ugyanis 2021 novemberében halt meg Covidban. Most egykori szomszédaink, egy házaspár és a férfi testvére segít a hétköznapokban, valóságos pótnagyszülők. Mennek a fiúkért oviba, suliba, ha kell, vigyáznak rájuk. Olykor marcangol a bűntudat, hogy tanulhattam volna többet is egy-egy vizsgámra, de a gyerekek mellett nem tudtam. Idén diplomázok, a szakdolgozatom témájául épp a sérült gyermeket nevelő szülők szabadidejének eltöltési lehetőségét választottam – mesélt mindennapjairól. Hozzátette, utoljára akkor tudott időt szentelni magára, amikor édesanyja még élt. Most havonta jár el egy különleges baráti körrel beszélgetni.

– Tavalyelőtt csatlakoztam egy gyászfeldolgozó csoporthoz. Letelt a tíz alkalmas kurzus, de a tagokkal továbbra is tartjuk a kapcsolatot, havonta összejövünk, új barátaim is lettek. Egyébként úgy éreztem, a helyén tudom kezelni a dolgokat, igazából Benedek miatt vágtam bele a gyászfeldolgozásba, sok konfliktusunk adódott – magyarázta Kitti, akinek nagyfia 23 hónaposan veszítette él édesapukáját, nem sokkal utána szeretett nagymamáját.

– Édesanyám halálakor mélypontra kerültem. Benedek vigasztalt; hogy már jó helyen van mama, a többi családtaggal együtt. Meglátásával erőt adott, a szeretteinket a mai napig sokat emlegetjük. Benedek ha segítséget kér, tőlük kéri. Hisz abban, hogy lélekben velünk vannak, támogatnak minket – mesélte Kitti, aki több, mint egy éve gyógypedagógus-asszisztensként dolgozik a Napraforgó EGYMI óvodai részlegén. Annyira szereti a közeget, hogy diplomázása után is maradna.

– Először gyakorlatra jelentkeztem, de Zolika is ide járt korai fejlesztésre. Nagyszerű, hiteles, értékes emberekkel vagyok körbevéve – tette hozzá.