Óceánjáró hajón zenél évek óta a békéscsabai nagybőgős

Zenészcsaládból származik, és zongorán kezdett a békéscsabai Pataj Péter. Aztán egyszer unokatestvére – aki dzsessz-zongorista – elment próbálni egy nagybőgőssel, Horváth Elekkel, aki akkor a Cigánykaraván (The Gipsy) című számot szólózta. Itt annyira megtetszett Péternek a hangszer, hogy úgy döntött, zongoráról nagybőgőre vált. A békéscsabai zeneiskolában Horváth Elek tanítványa lett, közben elkezdett Budapestre járni, hogy dzsesszt is tanulhasson.

Tizenhárom-tizennégy évesen azonban ez komoly próbatételt jelentett számára, így elindult a klasszikus zenei vonalon, később a Zeneakadémián végzett. Több zenekarba is bekerült, és mindig is volt benne egy késztetés, hogy a klasszikus zene mellett mással is foglalkozzon, ennek mentén a népzenébe is belekóstolt. Egy egyéves olaszországi kitérő után került Japánba egy volt osztálytársa hívására – aki koncertmesterként egy kamarazenekarba keresett nagybőgőst –, 2011 végén, két hónapra.

Két hónapra ment Japánba, hét év lett belőle

– Ebből lett hét év – mesélte Pataj Péter. A zenész megszerette Japánt, a távol-keleti légkört, illetve őt is megkedvelték a helyiek. Ekkor találkozott ismét a dzsessz világával, és eszébe jutott, hogy annak idején ezért kezdte el az egészet. Úgy véli, hogy Japánban sokat fejlődött, annak is köszönhetően, hogy sokféle zenésszel játszott. Aztán jött egy jelentősebb földrengés, és az Európa parkból – ahol játszottak – elmaradoztak a vendégek, a turisták, így nem volt szükség olyan sok zenészre. 

Ráakadt ekkor egy hirdetésre, amelyben óceánjáró hajóra kerestek dzsessz-nagybőgőst, és bár szerinte nem foglalkozott annyit ezzel a műfajjal, mint kellett volna, beadta a jelentkezését, a 15 zenész közül pedig őt választották ki. Jött is az értesítés, hogy 2018 elején az angliai Southamptonban kell felszállnia a hajóra és elindulnia egy négy hónapos, világ körüli útra egy amerikai dobossal és egy angol zongoristával.

A Titanic útján szelik keresztül az óceánt

Az óceánjáró hajó a Quenn Mary 2 nevet viseli, mondhatni a Titanic unokája. Southampton és New York között közlekedik, bejárva azt az utat, amelyen a Titanic is elindult. Ugyanakkor január és május között világ körüli útra megy, mivel akkor rendkívül hullámzik az Atlanti-óceán. Mint fogalmazott, zenészként érdekes az élet az óceánjárón, ugyanakkor olykor unalmas is. Este fél 9-től fél 12-ig, tehát nagyjából három órán át zenélnek – szünetekkel – a harmadik emeleti, legelegánsabb bárban.

Amikor a hajó világ körüli úton vesz részt, akkor a vendégekhez hasonlóan neki is van lehetősége kiszállni, és nap közben felfedezni az adott országot, megismerni annak kultúráját. Így például amikor Namíbiában kötöttek ki, quadozott a sivatagban. Amikor viszont Southampton és New York között ingáznak, akkor nem tudnak kiszállni, és bár ingyenesen használhatja nap közben akár a mozit, akár a wellness-részleget, ez egy idő után unalmassá válik. Bár amikor odakerült, nap közben sokat gyakoroltak, hogy bővítsék a repertoárt, immár beállt a rendszer, és annyira kézben van a hangszer, hogy nincs szükség próbákra, csak speciális kérések esetében.

Megdöbbentette, amit Indiában és Srí Lankán látott

A meghatározó élményei kapcsán elmondta, hogy szereti Japánt, azt, ahogy a japánok viselkednek egymással és másokkal, és ott megismerte a mondhatni high-tech világot. Ennél is inkább kedveli viszont a harmadik világot, komoly élményeket szerzett Indiában és Srí Lankán. Úgy véli, ez teljesen más ez egy közép-európai ember számára, megdöbbentő, hogy olyan, mintha száz évet ugrana vissza. Ilyenkor ráeszmél, hogy nincs mindenhol kolbászból a kerítés, szembetűnő a mélyszegénység. Ugyanakkor az is, hogy mennyire boldogok az emberek, hogy más jelenti számukra az értéket, és hogy az apróságoknak is tudnak örülni.

Immár több világ körüli utat is megjárt. Eleinte ő is azokat a helyeket fedezte fel, mint az átlagos turisták, mint amiket ajánlottak. Rájött azonban, hogy a látványosságok révén nem feltétlenül ismerhető meg az adott ország. Hogy olyan helyekre érdemes elmenni, ahol csak helyiek vannak. Persze megesett az is, hogy ilyenkor, például a kínai Sanghajban veszélyes helyre keveredett. És bár megjárta és megszerette Ausztráliát, Új-Zélandot, Kanadát, Thaiföldet és Vietnámot is, mindig örömmel tér vissza Európába. Jellemzően négy hetet tölt külföldön, majd hat hetet itthon. Ugyanakkor szeretne többet itthon lenni, így a jövőben négy hónap kintlét után négy hónapot hazai pályán tölt majd. Legközelebb március elején száll fel az óceánjáróra.

Vágyik haza, Békéscsabára, ugyanakkor vissza a hajóra is

Mint fogalmazott, bármennyire is világjárta ember, mindig vágyik haza, van venne lokálpatriotizmus. Szeret Békéscsabán lenni és élni, minden utcát ezerszer bejárt a városban gyermekkorában. Amikor itthon van, zenementes heteket tölt, kertészkedik és a növényeit gondozza. Amikor viszont jön az este, akkor nézi az öltönyét, hiszen megszokta az elmúlt mintegy húsz évben, hogy esténként színpadon van. Ilyenkor nem is tud magával mit kezdeni, és mondhatni pótcselekvésként egy-két órát gyakorol; azért valamelyest vágyódik is vissza a hajóra.

Milyen is lehet Ipanema Brazíliában?

Pataj Péter hozzátette, hogy Dél-Amerika eddig kiesett számára, és az egyik nagy vágya, hogy ezt a térséget is felfedezze. És úgy fest, hogy erre lesz is lehetősége a következő években, hiszen érinti majd például Brazíliát is az egyik túra, amely a Hawaii-szigeteken ér véget. Kíváncsi arra, miként élnek a dél-amerikaiak. Emellett vonzza a brazíliai tengerpart, az Ipanema. Van egy dzsessz-sztenderd, a The Girl from Ipanema – aki valamennyire ért a dzsesszhez, biztos, hogy ismeri ezt –, és szinte nem telik el úgy egy este sem az óceánjárón, hogy ne kérnék ezt a számot. Kíváncsi arra, hogy milyen is ez a tengerpart, hogy miért lett ilyen híres és elterjedt a vele kapcsolatos dal.