Adventkor lelassulunk és elcsendesedünk

– Milyen ünnep advent és karácsony a protestánsok között?
Ujlaki Márton: – A karácsonyt napjainkban a „Szeretet Ünnepeként” tartják számon, de valójában az emberiség Megváltója földre születésének ünnepe ez. A mai modern időszámításunkat is innen eredeztetjük, ezért sem túlzás, hogy az egyik legfontosabb keresztény ünnep a húsvét és a pünkösd mellett. A karácsonyt megelőző négy vasárnap jelenti az úgynevezett adventi várakozás és elcsendesedés időszakát. A Biblia sokszor szólít fel emlékezésre és elcsendesedésre, ennek jegyében a keresztények sok helyen gyújtanak meg egy-egy vasárnap egy-egy gyertyát az adventi koszorún. Ezt tehetik akár otthon a gyerekek körében, akár a gyülekezetekben, ennek megfelelő igehirdetéssel, vagy családi beszélgetésekkel, énekekkel. Gyermekként a gyertya fényét nézve mindig segített nekem a figyelmemet Isten jóságára összpontosítani. Az első gyertya az adventi koszorún Ádámot és Évát jelképezi, akiknek elsőként ígért a Teremtő megváltást. Ez jelenti a hitet. A második gyertya jelenti a reményt. Azt a reményt, amit Isten ígérete jelentett a zsidó népnek, miszerint közülük származik a Messiás. A harmadik gyertya Jézus édesanyját, Máriát jelképezi. Ennek jelentése az öröm. A negyedik gyertya az adventi koszorún Keresztelő Jánost jelképezi, aki Jézus eljövetelét hirdette. Ez a szeretet. 

– Milyen módon készül karácsonyra advent heteiben a római katolikus egyház és a hívek? Mire helyezik önök a hangsúlyt?
Tapodi Krisztián: – Az adventi várakozás idején, ebben a négy hétben nem elő-karácsonyt szeretnénk tartani, hanem sokkal inkább megélni azt a várakozást, amelyet a zsidók megéltek a Megváltó születése előtt. Mindezt az elcsöndesedés és a lelassulás által próbáljuk elérni. Ennek az egyik szép megnyilvánulása a rorate szentmise, melyet még sötétben kezdünk el, de a mise végére már felkel a Nap, világosságban fejezzük be.

– Az advent tehát a Krisztusvárás. De a megszülető kisdedben valójában a keresztény hit központi alakját, Jézus Krisztust, a Megváltót kell meglátnunk. Milyen módon sikerülhet ezt a hívekben tudatosítani? 
Tapodi Krisztián: – A keresztények számára a karácsony nemcsak egy múltbeli, kétezer évvel ezelőtti gyermek megszületésének az ünnepe, hanem annak örülünk, hogy Isten megtestesült, közösséget vállalt velünk és egészen közel jön hozzánk. Ha megfelelően készülünk karácsonyra, akkor a saját személyes életünkben mi is megtapasztalhatjuk Istennek ezt a közelségét. 
Ujlaki Márton:  – Felhívom a figyelmet arra, hogy Jézus nem maradt kiszolgáltatott csecsemő, hanem felnőtt, és érett férfiként tanított a velünk született bűnről és annak következményéről, az örök kárhozatról. Ez a tény pedig már nem gyerekmese. Szeretjük idealizálni és „idillizálni” a dolgokat, már ha létezik ilyen szó. Lehet, hogy most ünneprontónak hangzik, amit mondok, de én nem találok sok idillit sem Jézus születésének körülményeiben, sem születésének okában. A „megváltó” szó „adósságkifizetőt” jelent. Ha nem tudatosítjuk, hogy miért kellett Jézusnak megszületnie és miből kellett megmentenie az embereket, akkor semmilyen súlya és mélysége sem lesz a megszületett Jézus személyének az életünkben. Csak egy szép énekszöveg marad egy kulturális kórusműben.

– Egyesek úgymond „nem szeretik” a karácsonyt, főleg a konyhákban napokon át robotoló háziasszonyok mondanak ilyeneket, és az adventben is a kapkodás, ajándékokra vadászás idejét látják. Hogyan lehetséges velük is megértetni advent és karácsony lényegét és jelentőségét? 
Tapodi Krisztián: – A mai világban nagyon nehéz megélni advent során a lelassulást, befelé fordulást. Viszont egyrészt érdemes időben elkezdeni készülni a karácsonyra, például nem az utolsó pillanatra hagyni az ajándékvásárlást. Másrészt érdemes tudatosan időt szakítani arra, hogy időt tölthessünk a szeretteinkkel, időt szánhassunk a magunkkal való foglalkozásra és időt adhassunk Istennek is. 
Ujlaki Márton: – Sokszor feljön bennem az a gondolat, hogy ma az „új templomok” valójában a nagy bevásárlóközpontok. Amikor vasárnaponként megyünk istentiszteletre, nagy tömeget látok a piacon. Hát… mindannyian máshol keressük a megváltást... Azt tapasztalom, hogy hiába érnek el az emberek vágyott anyagi dolgokat, az nem elégíti meg az ember lelkét. Ezért gondolják, hogy abból még többre lenne szükség. Ha az én szívemben személyesen nem született meg a Megváltó Jézus, akkor akárhol lehetek, akármit is szerezhetek, még mindig nyugtalanságot és bizonytalanságot fogok érezni. Amire valójában szükségünk van, az a belső békesség, biztonság, szeretettség, öröm. Megértem és bőrömön tapasztalom ezt a fősodrú kultúrsokkot ilyenkor, adventben, de azt mondom határozottan, hogy van hatalmunk az árral szemben úszni! A szabadság ott kezdődik, hogy kimondom ezt magamnak hangosan. Viccesen hangzik, de próbálja csak ki az olvasó! Van hatalmam leülni és közösen olvasni egy történetet a Bibliából. Van lehetőségem azt mondani a családunk felnőtt tagjainak, hogy idén mindenféle felesleges ajándék helyett, most csak írjunk egymásnak egy személyes, bátorító hála-levelet ajándékba. Van jogom Jézust megszólítani és kérni a bűneim bocsánatát. Van jogom elfogadni Isten legnagyobb ajándékát, a Szentlelket, hogy töltsön be teljesen az Ő szeretetével, örömével, reménységével, békességével. Van hatalmam és szabadságom elhinni, hogy a Teremtő Isten figyel rám és törődik velem. 

– Ön mit szeret a legjobban a karácsonyban, a hívekkel való találkozásokban? 
Ujlaki Márton: – A meghittség, az intimitás, a kívül sötét és hideg kontra belül az otthoni ragyogás, a közös díszítések, a jó illatok, a jó öreg Bojtorján együttes karácsonyi dalai, az ajándék várása, izgalma, öröme a gyerekek szemében, a család, az együttlét, egymás meglátogatása, megbecsülése, szeretetünk sokféle kifejezése, mind fantasztikus élmények lehetnek ideális esetben. Hálás vagyok, hogy ilyenkor sokkal bátrabban és nyíltabban beszélhetünk Jézusról az embereknek és meghívhatjuk ismerőseinket egy ünnepi karácsonyi istentiszteletre, ahová közös lakomát készítünk és fogyasztunk el a gyülekezettel és a vendégekkel. 
Tapodi Krisztián: – Az én karácsonyi élményeimet két tapasztalat határozza meg. Egyrészt a családi összejövetelek hangulata, melyek sok bensőséges pillanatot adtak. Emellett az éjféli misék és az azt megelőző pásztorjátékok mindig közel tudták hozni Jézus születésének történetét. A templomban elhelyezett betlehem, amely a karácsonyt követő időszakban is bent marad a templomban, mindig lehetőséget adott számomra, hogy újra és újra átélhessem azt a hideg betlehemi éjszakát, amelyet Jézus születése, a pásztorok és a bölcsek látogatása melegséggel töltött el.