Őszinteségének tudja be füredi Anna-báli sikerét a békéscsabai Csenke Anna

– Mikor kezdtél teniszezni, hol, milyen indíttatásból, hol tartasz a pályafutásodban?
– Négyévesen kezdtem teniszezni, amikor egyszer a szüleimmel közösen elmentünk Békéscsabán egy oktatásra. Nagyon megtetszett ez a sportág, mert ellentétben, mondjuk, egy konditermi edzéssel, a tenisz egyszerre foglalkoztatja az elmét és a testet. Úgy érzem, ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az iskolában, a való életben is viszonylag gyorsan és ügyesen tudjak jó döntéseket hozni. Jelenleg Angliában a 220 fős iskolai csapat kapitánya vagyok. Az angliai, gimnáziumok közötti bajnokságon versenyzek a csapatommal. 

– A füredi Anna-bálon most vettél részt először? Hogyan választottál ruhát, fodrászt, sminkest?
– Elsőbálozóként megfogott a hihetetlen hangulat, nagyon tetszett a helyszín, csodálatos volt a tánc és zene is. Rendkívül boldogan távoztam, hiszen egyáltalán nem számítottam erre a csodás eredményre. Meglepődtem, hogy ilyen szép eredményt értem el. A nap folyamán sok szép lánnyal találkoztam, és jó volt látni, hogy mindenki hozta a saját stílusát és egyéniségét. A készülődés viszonylag rövid volt az eszemben. Édesanyámmal márciusban, amikor a tavaszi szünetet Békéscsabán töltöttem, az Anikó-szalonban kiválasztottuk a báli ruhát. Az első, amit felpróbáltam, tökéletesen illeszkedett hozzám és a személyiségemhez, meglepő módon még a ruha neve is Anna volt. A frizurámat Faragó Krisztián békéscsabai mesterfodrásznak köszönhetem, aki számos hajpróba után varázsolta számomra az egyszerre elegáns és természetes, művészi frizurát. A sminkem pedig Varga Máté sminkmesternek köszönhetem, aki egy naturális sminkkel járult hozzá a sikeremhez.

– Szerinted mi volt az, ami a személyiségedben legjobban magával ragadta a zsűrit?
– Az őszinteség sokat számított az interjúban. Amikor a legszebb 15 lányt bemutatták, többen előre megírt szöveget mondtak el. Én voltam az első lány a színpadon, nagyon izgultam, mert még sosem kellett nagyobb tömeg előtt beszélnem. Mivel nem számítottam arra, hogy a közönség beszavaz engem, így nem készültem előre semmivel. Amikor felhívták a színpadra, rájöttem, hogy izgulás helyet a bál összes pillanatát kell élveznem, mivel ez egy igazán rendkívüli lehetőség számomra. Az interjú közepén hirtelen úgy éreztem, hogy ezt a csodás pillanatot a nagypapámnak köszönhetem, és ezt megosztottam a bál vendégeivel is. Tudom, nagyon büszke lett volna rám, ha ott lehetett volna. Így végtelenül boldog voltam, próbáltam ezt a mosolyommal is sugározni.

– Úgy tudom, orvosnak készülsz, miként orvosok a szüleid is. Mi vonz ebben a pályában?
– Mindkét szülőm orvos, így az orvoslás iránti szenvedélyükkel körülvéve nőttem fel. Az emberek életminőségének javítása és a pozitív hatások elérése iránti elkötelezettségük, mélyen inspirált, így van ez a mai napig. Azért vonzódom ehhez a területhez, mert lenyűgözőnek találom az emberi test összetettségét, és adott a lehetőség ezen a pályán, hogy közvetlenül hozzájáruljak majd az emberek egészségéhez, így a jobb életükhöz.

– Visszatérve az Anna-bálra, a csodálatos eredmény után nem fordult meg a fejedben, hogy inkább a modellpályát válaszd?
– Egy pillanatig valóban elgondolkoztam azon, hogy belevágjak-e a modellkedés világába. Bár eddig még nem kaptam semmilyen fotózási ajánlatot, lelkesedem a lehetőségért, és szívesen kipróbálnám a későbbiekben. Egyelőre azonban a tanulmányaimra összpontosítok, és itt akarok jól teljesíteni, mielőtt bármi másra gondolnék.

– Mi az, ami a tanulásban, a teniszben vagy akár egy szépségválasztásban közös lehet? Milyen emberi értékeket tartasz a legfontosabbnak?
– Az eddig szerzett tapasztalataim alapján a versengés a közös a tanulásban, a teniszben, sőt még a szépségversenyekben is. A teniszen keresztül nőttem fel a versenyzésben, ahol a következetes, kemény munka figyelemre méltó eredményekhez vezetett. Ugyanez a munkamorál kiterjed a tanulmányaimra is, aminek eredményeként tavaly tiszteletbeli tanulmányi és sportösztöndíjat kaptam. Bár a szépségversenyek számomra nem a versengésről szólnak, rájöttem, hogy az alapos felkészülés továbbra is létfontosságú a sikerhez. Hasonlóan ahhoz az elkötelezettséghez, amit a teniszbe és a tanulmányaimba is fektettem. Ami az értékeket illeti, nagyra tartom a kemény munkát, a kitartást és a felkészülést, mivel úgy gondolom, hogy ezek az élet különböző területein elért eredmények sarokkövei.

– Hogyan éled a mindennapjaidat, mi a kedvenc hobbid?
– Napjaimat túlnyomórészt a tanulás határozza meg, mivel az iskolában lakom. A tanuláson túl a tenisz továbbra is a szenvedélyem. A zene azonban ugyanilyen fontos szerepet játszik, és nyugodt menekülést nyújt a mindennapok nyomása elől. Fuvolán és zongorán jàtszom, büszkeséggel tölt el, hogy az iskolai fuvolatrió tagja lehetek. Az akadémiai összpontosítás, a sport iránti szenvedély, az értékes családi és baráti idő közötti egyensúly hozzájárul a teljes, mindennapi életemhez. Az olyan tevékenységek, mint a sütés, a karaoke és a barátaimmal való tánctanulás hatalmas örömet, valamint a kapcsolat remek érzését nyújtja számomra a tanulmányi elfoglaltságaimon túl.

– Békéscsabáról mik a legkedvesebb emlékeid, élményeid, miért szereted a várost?
– Bár Debrecenben születtem, de kétéves korom óta Békéscsaba az otthonom, ezért is vallom magam csabai lánynak. Itt töltöttem az időm nagy részét, és az a kényelem, hogy mindenhova biciklivel tudok elmenni, igazi élmény. A Szeberényi Gusztáv Általános Iskola remek nevelést és erős barátságokat biztosított. Különleges emlékeim vannak még Mezőberényből a családommal, és Sarkadról, ahol szívesen teniszeztem. Egyik kedves emlékem, hogy a nyári napokat a strandon töltöttem, ahol fahéjas palacsintát majszoltam a szeretteimmel töltött nap után.

– Hány nyelven beszélsz, miért tartod fontosnak a nyelvtanulást, nyelvismeretet?
– A magyar mellett spanyolul és angolul beszélek. A nyelvtanulás azért fontos számomra, mert segít kapcsolatot teremteni a különböző helyekről és kultúrákból származó emberekkel. Izgalmasabbá teszi az utazást, és még olyan tapasztalatokat is megnyithat számomra, amelyekhez máskülönben nem jutnék hozzá. Többnyelvűnek lenni olyan érzés, mintha egy szupererővel rendelkeznék, amely lehetővé teszi számomra, hogy felfedezzem a világot, és más módon kapcsolódjak másokhoz.

– Hallgatsz a szüleidre vagy már magad hozod meg 17 évesen a döntéseidet? Mi az, amit tőlük legfőbb útravalóként kaptál?
– Határozottan nagyra értékelem a szüleim útmutatását, és a befolyásuk még akkor is erős, amikor 17 évesen egyre önállóbbá válok. Bölcsességük és támogatásuk jelentős mértékben formált engem. Nemcsak mint tapasztalt orvosok, hanem mint négy boldog és teljes értékű gyermek szülei is inspirálók. Rendíthetetlen szeretetük, odaadásuk és bátorításuk felbecsülhetetlen ajándék, amit kaptam. Példájuk mutatja számomra a kemény munka, az együttérzés és a tápláló kapcsolatok fontosságát, amit a saját utamon is igyekszem továbbvinni.

Kedvenc étele a csirkepaprikás galuskával
Csenke Anna elmondta, bár már több országban is volt alkalma kipróbálni ételeket, az örök kedvence továbbra is egy klasszikus magyar finomság: a csirkepaprikás galuskával. No, meg tejfölös uborkasalátával, ahogy a nagymamája készíti. Hozzátette, van valami olyan csoda a magyarországi ízekben, amiért különleges helyet foglalnak el a szívében.

Anna kitért arra, három idősebb testvérem van: két bátyja és egy nővére.
– Mindegyiküknek megvan a maguk egyedi útja. A legidősebb bátyám, aki 27 éves, egyfajta mindenes, hangtechnikai és üzleti diplomával. Jelenleg DJ-ként dolgozik. A nővérem 24 éves, és most fejezi be egyetemi tanulmányait sportmenedzsment szakon a budapesti ELTE-n. A másik bátyám 22 éves, aki a diplomája megszerzése után a matematika és az informatika világában is megállja a helyét. Annak ellenére, hogy elég nagy a korkülönbség köztem és a legidősebb testvérem között, egyáltalán nem érzem magam távolinak vagy gyengébbnek. Sőt, a kötelékünk nagyon erős, és ez az összes testvéremre igaz. Az életünk nyüzsgése ellenére, amikor csak tehetem, igyekszem találkozni velük, mivel imádok időt tölteni velük. A velük való kapcsolattartás és az utazásaink megosztása olyasmi, amit igazán nagyra becsülök.