Heléna nyomában: újra régészek dolgoznak a medgyesi Lagzi-dűlőben

Tavaly nyáron írtunk arról, hogy több múzeum szakemberei, illetve szegedi régészhallgatók dolgoztak egy késő bronzkori erődített településén feltárásán Medgyesegyháza határában, a Lagzi-dűlőben. Egy árokból emberi maradványok kerültek elő, a vélhetően fiatal nő holttestét anno lepelbe csavarhatták. A régészek Helénának nevezték el, és neki köszönhetően sok mindent megtudhatnak majd az adott korszakról.

A város déli határában, a Lagzi-dűlőben található lelőhely már régóta ismert mind a helyiek, mind a régészeti kutatás számára. A 2000-es évek elején katonai légifelvételek és terepbejárások alapján azonosították a települést körülvevő erődítés, sáncok és árkok rendszerét. Néhány éves előkészítő munka után idén nyáron egy négyhetes régészeti feltárás folyt az őskori település területén – ismertették akkor a szakemberek.

Hétfőn újra megérkeztek a régészek, akik tavaly nyáron a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Hivatal támogatásával, a debreceni Déri Múzeum munkatársaival, Szeverényi Vajk és Priskin Anna vezetésével végeztek ásatásokat a Lagzi-dűlőben – adott tájékoztatást a Medgyesegyházi Hírmondó oldalán Kraller József. Mint a polgármester fogalmazott, az elkövetkezendő 1,5-2 hétben, először a régészeti terület újrafeltárása történik meg ahhoz, hogy folytatni tudják a megkezdett munkát. 
Az ez évi feltárástól komoly eredményeket, leleteket várnak a mostani, közel egyhónapos ásatás során. Priskin Anna a polgármesternek elmondta, hogy szívesen látnak majd látogatókat, adott esetben kisebb csoportokat is. Véleménye szerint erre igazából a hónap közepétől kerülhet sor, mivel akkor van már igazán látványos eredménye munkájuknak. 

Heléna maradványai sok adatot szolgáltatnak

A medgyesegyházi erődítés árkában meglelt, Helénának elnevezett, feltehetőleg fiatal nő holttestét lepelbe csavarhatták az árokba helyezés előtt. Erre utalhat, hogy mindkét karja szorosan a mellkasán feküdt, lábai szorosan egymás mellett, erősen behajlítva kerültek elő. 
Heléna maradványai számos adattal szolgálnak majd a korszakról a szakemberek számára. Például a csontjaiból radiokarbonos méréssel megállapítják, hogy mikor élt; a fogaiból vett mintákból megtudhatják, hogy helyi vagy máshonnan települt be; esetleg azt, hogy élete során milyen jellegű táplálékot fogyasztott.