Adományokból újítanák meg a jaminai templom körtefa kapuját

Összefogásra buzdítják a jaminaiakat az egyházközösség tagjai, ugyanis „segítségre szorul” a Jézus Szíve katolikus templom, Erzsébethely egyik nevezetessége.

dr. Nagy Szilvia

Bauer Csaba plébános a templom kapujánál

Fotó: Für Henrik

A templomot harminc évvel ezelőtt, 1993. november 27-én adták át. Főbejárata Mladonyiczki Béla munkája, körtefából készült, a Rózsafüzér titkait jeleníti meg. Bár többször javították, most is újabb restaurálásra szorul, de erre egyáltalán nincs anyagi keret.

– Összefogásra hívjuk a jaminaiakat, segítségül a belvárosban élőket; támogassák a gyűjtést. Július 21-én 14 és 17 óra között az egyházközség tagjaiként a Portéka Kézműves és Termelői Közösség vásárához csatlakozva szervezünk jótékonysági vásárt, amire elfogadnak felajánlásokat, és mindenkit buzdítanak a vásározásra – mondta el Járvás Istvánné kezdeményező, szervező. Kiemelte, ajándéktárgyakat, játékokat, régi könyveket szeretnének árulni, ehhez is örömmel elfogadnak felajánlásokat. Az adományokat a templom előtti téren fogadják július 21-én 9-13 óráig.

– Előzetes jelzést a 20/9757-817-es telefonszámon várjuk. A legfőbb cél az értékek megőrzése az utókor számára – tette hozzá.

A templom történetéről

Bauer Csaba plébános elmondta, a mai épület viszonylag fiatal, elődje Békéscsaba bombázásakor pusztult el. Az eredeti katolikus templom 1930-ban épült, kissé távolabb helyezkedett el, a mostani Erzsébethelyi Általános Iskola épületének helyén. Az egytornyú, neoromán stílusú épület mögé később kis kapucinus kolostor épült, ami az 1944-es bombázáskor megsemmisült, a templom pedig életveszélyessé vált. A jelenlegi épület 1992-1993-ban készült el széles társadalmi és egyházi összefogás eredményeként. A Kós Károly ihlette harangtornyának a tetőgerinc és a toronysisak közé eső része nyitott, így válik láthatóvá a nagyobb, 500 kilós, Gombos Miklós harangöntő mester által öntött, és a kisebb, Szlezák László műhelyében készített harang. A templom belső díszítését Patay László Munkácsy-díjas festőművész tervezte nagyrészt, de pályatársai, tanítványai, egyházi művészettörténészek és más segítők is közreműködtek a munkában. Négy tanítvánnyal készítette el az 500 négyzetméteres seccót, amely több mint ötszáz bibliai, történelmi, közéleti, egyházi és segítő személyt jelenít meg. A képzőművész munkáját a Vatikán „Pro Ecclesiæ et Pontifice az arany emlékkereszt” díjjal ismerte el.