A csárdaszállási Kónya Gergő is indult az Erős Emberek Sziklaemelő Világkupáján

Kónya Gergő, aki a versenyre a tavalyi norvégiai világkupán elért eredménye alapján kapott meghívást, elmondta, igazi ritkaság, hogy ilyen komoly világversenyt rendeznek ebben a sportban Magyarországon. 

– Négyen képviseltük hazánkat, nagy örömmel töltött el, hogy tagja lehetek a válogatottnak. A megmérettetés a régi tradíciók mentén folyt, skótszoknyát kellett viselni, illetve a magyar skótdudás, Kéri György játéka kísérte végig a rendezvényt, elképesztő hangulatot teremtve. A verseny főbírája az amerikai Francis Brebner volt, aki az IHGF (International Highland Games Federation – Nemzetközi Felföldi Játékok Szövetsége) elnöke, a Felföldi Játékok profi világbajnoka – részletezte Kónya Gergő. Hozzátette, hat ország kilenc atlétája gyűlt össze a a Flesch Központban, hogy kiderüljön ki a legjobb. 

– A holland, olasz, amerikai, osztrák, grúz és magyar sportolók mind a „műfaj” legjobbjai a hazájukban, ám a közel 37 fokos forróságban öt nagyon nehéz feladatban kellett bizonyítani. A viadal az óriás egykezes betonsúlyzó kinyomásával kezdődött; a fejünk fölé kellett emelni a monstrumokat. A 77 kilós „kicsi” és a 88 kilós óriássúlyzót is egy kézzel kellett három-három alkalommal kinyomni. Az első részfeladatot leggyorsabbként teljesítettem, remek részidővel kezdődött tehát el a pontok gyűjtögetése – sorolta Kónya Gergő, akinek a második feladata az úgynevezett Dinnie kövek cipelése volt. Speciális versenyszám, Skóciából, az 1860-as évekből ered. 

–Két óriási gránit szikláról van szó, melyek a skóciai Aberdeenshire hírességei. Az egyik, a kisebb 144 kilogrammos, a nagyobb pedig 188 kilós, együtt 332 kilót nyomnak. Vaskarikát szereltek rájuk, hogy ellensúlyként szolgálhassanak a Potarch-híd állványozásakor. Donald Dinnie, a kőfaragó fia, korának szupersztárja arról híresült el, hogy átcipelte mindkét követ a hídon, hat méteres távon. Az 1860-ban véghez vitt mutatvány száz évig páratlan maradt, aztán néhányan felemelték, elcipelték a köveket. A mi versenyünkön két, az eredeteivel megegyező méretű követ kellett megegyező vaskarika fogantyúkkal cipelni tíz méteres távon. Ezek az eredetiek pontos replikái, csak kisebb súlyúak, 117 és 150 kilósak. A gyakorlat a koffercipeléshez hasonlítható, de sokkal nehezebb, hiszen aszimetrikus terhelés éri a testet. Rendkívül nehéz lépni a kövekkel, és stabilan tartani azokat – részletezte Gergő, aki kilenc méterig jutott, amivel a mezőny második felében végzett. 

Harmadik próbaként a malomkőcipelés jelentett dinamikus gyakorlatot; három malomkövet kellett nyolc méterre elvinni. Az első kő 105 kilós volt, ezzel gond nélkül megbirkózott a sportoló, aztán a 120 kilós sem jelentett számára akadályt, jó részidővel érkezett a 140 kilóshoz, amit viszont túl gyorsan akart felemelni. Visszaejtette a földre, eldőlt és csak nagyon nehezen tudott az ujjaival alányúlni, hogy újra álló helyzetbe húzza.

– Teljesen kifutottam az időből és sajnos nem tudtam befejezni a gyakorlatot. Bosszantó volt, hogy hibáztam, de tanultam belőle. Nem véletlen a mondás, „lassan járj, tovább érsz”: megfontoltabban, stabilabban kellett volna kezdenem a gyakorlatot – vonta le a következtetést Gergő, aki a negyedik feladatban viszont újra remekelt. A Dinnie köveket kellett megtartania, terpeszben állva. Az egyik kő a teste mögött, a másik a teste előtt helyezkedett el, így kellett felemelnie és tartania a köveket, ameddig csak bírta.

– Ebben mindig jól szerepelek, így volt ez most is; 39 másodperces tartással nagy fölénnyel megnyertem a számot. Az második legjobb idő 18 másodperc volt. Nagyon boldog voltam, világversenyen még sosem sikerült versenyszámot nyernem. Minden nemzet sportolója gratulált, mondták, hogy erős szorításom van, ami igazán jól esett – tette hozzá. 

Kónya Gergő jól kezdett az utolsó feladatban, a klasszikusnak számító kőgolyó-emelésben is. A golyót a földről vállra kellett emelni és a vállcsúcson egy kézzel megtartva, a szabadon lévő kart kinyújtva uralni a bíró jelzéséig. A 135 kilós golyót ő vette föl kétszer a leggyorsabban, mindössze 13 másodperc alatt. Aztán a 152 kilósat is felvette kétszer, de egyik emelése sem volt szabályos, nem bírta uralni a súlyt, nem tudta egy kezével fenntartani vállán. Ennek dacára a jó részidős feladatrésszel gyűjtött értékes pontokat, s összességében az ötödik helyen zárta a világkupát, ami pont a mezőny közepe. 

– Úgy indultam el otthonról, hogy a top 5 a cél, ez sikerült, így elégedett vagyok. Ismét hatalmas élménnyel lettem gazdagabb, és remek sportemberek ismerhettem meg. Remélem a jövőben is részt vehetek még ilyen volumenű világversenyen; mindig nagy büszkeség az országot, a megyét és Csárdaszállást képviselni – tette hozzá a sportoló.