Kis csillagászokat nevel a nagyszénási pedagógus

Elismerést hozott az új év Fődi Andrásnénak. A szénásiak lelkes és fáradhatatlan pedagógusa, a kis csillagász palánták kinevelője hosszú utat tett meg az eltelt 70 év alatt a békési tanyavilágból.

– Milyen előzményei voltak a pályaválasztásának?
– Békésen érettségiztem. A továbbtanulás tervezésekor felmerült bennem, hogy óvónő leszek. Középiskolában kedvenc tantárgyam a matematika, a fizika, a földrajz és a testnevelés volt. Szerettem volna matematika-csillagászat, majd matematika-testnevelés szakra jelentkezni a Szegedi Tanárképző Főiskolára. Matematika-fizika szak lett belőle, azt indítottak.

– Mióta a vonzalom az égbolt, a csillagászat iránt?
– A tanyasi gyerekeknek pici koruktól adott a tiszta levegő, a fényszennyezésmentes esti égbolt, amikor szikráznak a csillagok. A szüleink megismertettek bennünket a Nagygöncöllel, a Holddal, a holdfázisokkal. Meghatározó élmény egyik barátom elbeszélése volt a kabai meteoritról ötödikesként. Ekkortól jobban érdekeltek az égbolt jelenségei.

– Mikor került Nagyszénásra?
– 1973 januárjában. Hamar megtudtam, van valaki a faluban, aki csillagászattal foglalkozik. Megismerkedtem Kiss Gyuri bácsival és a szakkörrel. Szerette volna, hogy én legyek az utód. Már a gyes ideje alatt tanfolyamokat végeztem, Békéscsabára, majd Budapestre, a Planetáriumba jártam. Közben épült a szakkörnek két tükrös távcső, társadalmi összefogással, valamint a csillagda. A távcsövek tükreit, az üvegpogácsákat az Orosházi Üveggyár készítette, Gyuri bácsi csiszolta Kulin Gyurka bácsi útmutatásai alapján. A csillagdát a szociális otthon udvarában állították fel. 

– Akkoriban is sok rendezvényük volt?
– Évente kirándulást szerveztünk oda, ahol csillagászattal foglalkozó intézmény volt. Szerveztünk szabadszemes és távcsöves észleléseket. Alapító tagja lettem a Magyar Asztronautikai Társaságnak, eljártam a napórás találkozókra, belekezdtem egy anyaggyűjtésbe... Rengeteg idő kellett ezekhez.

– Tanítás, gyermeknevelés, csillagászat... Kiss György halála után egyedül vitte tovább a szakköri élet hagyományait?
– Nem boldogultam. Zahorecz István gádorosi szakkörössel, csillagdavezetővel dolgoztam 15 éven át. Volt több segítőnk. Megtaláltuk azt az önkormányzati ingatlant is, ahova a csillagda beköltözhetett, elneveztük 2004-ben az alapítójáról. Viszonylag fényszennyezéstől mentesen észlelhetünk, láthatjuk az égbolt legnagyobb részét, van mozgásterünk azóta.

– A Csillagászat Nemzetközi Éve újabb lökést adott a szakkörüknek...
– Ötleteltünk, lett egyenpólónk, kirándultunk, kigondoltuk a csillagászati makettkészítő versenyt a helyi gyerekeknek, amit összekötöttünk egy neves csillagász ismeretterjesztő előadásával. Megalkottunk egy csillagászati akadályversenyt Békés megye felső tagozatos csapatainak, amit 2009 óta rendszeresen meghirdetünk. Hívtak bennünket előadásokra, távcsöves bemutatókra. Ezek szervezését én, a megvalósítást a társaimmal vittem véghez. Elmegyünk, amikor csak tudunk a környék csillagászati rendezvényeire, előadásokra, kiállításokra ma is.

– Óvodástól az egyetemistáig befogadó a szakkörük.
– Valóban, négy szakköri csoportban vannak kezdők, kishaladók, középhaladók, végül az egyetemistáktól a nyugdíjasokig bezáróan.

– Hogyan vészelte át egyesületük a pandémiás időszakot?
– Beszorultunk az online térbe, s ötleteltünk. Próbáltuk a filmek mellett élő, online interaktív foglalkozásokkal, pályázatokon való részvétellel színesíteni foglalkozásainkat. Siker: 16 gyermek a Föld és Mars 2050 pályázat segítségével Mars-atlaszt kapott. Jelenleg 11 gyerekünk vesz rész rajzpályázaton. 2021 telén 10 fővel megalakítottuk a Mira Csillagászati Egyesületet. Jelenleg a XIII. tavaszi csillagászati programsorozatra készülünk.