Vízkeresztkor megszentelték a házakat, búzát és almát, tollat tettek a tisztaszoba asztalára

– A vízkeresztet a liturgiában Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenéseként emlegetjük. A magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik. A napkeleti bölcsek hódolatának napja ez s egyben a farsangi idő kezdete – fogalmazott hírportálunknak Harangozó Imre.

– A Gáspár, Menyhért, Boldizsár néven ismert bölcsek, vagy királyok az utasok, úton járók, vendégfogadósok védőszentjei. Az egész magyar nyelvterületen, ha szórványosan is, de megtalálható az a kedves és naiv hagyomány, miszerint az e napon a kisded Jézus előtt hódoló királyok István, Imre és László lettek volna.

Ilyenkor a pap, a kántor, az egyházfi és néhány ministráns gyerek a település minden egyes hívő egyháztag házához ellátogat, hogy megszentelje, alaposan megfüstölje. A kántor az ajtóra fel-írta a három király nevének kezdőbetűjét és az éppen időszerű évszámot. Ezt követően a háziak megvendégelték az egész kompániát. őket.

Valami régi egyházi adó sejlik föl az ilyenkor nekik adott javadalmakban: ugyanis minden háznál kaptak aszalt szilvát, diót, kolbászt, lisztet, szalonnát és tojást, amit a pap és a kántor egymás között osztott szét, leginkább úgy, hogy minden egyharmada a kántoré, kétharmada pedig a papé lett. Régi írások tanúsága szerint ezt a javadalmat még a kántor díjlevelébe is belefoglalták. A 20. század elejéig a Szeged környéki falvakban, tanyákon, de még szülőfalujában Újkígyóson és a szomszédos Csanádapácán is a házszenteléskor a tisztaszoba asztalára búzát és almát, másutt még tollat tettek, hogy szerencséjük legyen az előttük álló esztendőben termésben, jószágban egyaránt.

– Középkori eredetű dramatikus szokás is tartozik az ünnephez, jelesül is a háromkirályjárás – hívta fel a figyelmet Harangozó Imre.

– Endrődön ma is élő hagyomány szerint a házról házra járó fiúgyermekek, jellegzetes viseletdarabja volt a díszes süveg, fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag. A fönnmaradt szokásleírások egy részében már csak a szereplők elnevezése sejteti, hogy a háromkirályjárás valamikor dramatikus jellegű játék volt. Többnyire már csak az adománykérő, ünnepköszöntő háromkirályjárás változatait ismerjük.

Mint fogalmazott, az ezen a napon megszentelt víz elengedhetetlenül fontos szentelménye volt a régi paraszti életnek. Öreganyáink meghintették a ház ajtaja előtt a földet, hogy a gonosz elkerülje a házat, gyógyítottak vele, de még a kútba is cseppentettek belőle, hogy tiszta és jó ízű vize legyen.