2022.12.30. 06:30
Sándor hazaérkezett: már megtekinthető a gróf mellszobra Csorváson
A csorvási helytörténeti gyűjteményben immáron megtekinthető a város díszpolgára, gróf Wenckheim Sándor gipszből készült mellszobra. Szerették a helybéliek, kicsit a maguk közé valónak tekintették: Sándor grófnak nevezték.
Dohányos András, a gyűjtemény vezetője mutatta meg a szobrot
Forrás: A szerző felvétele
Gróf Wenckheim Sándor a csorvási határrészen közel 1800 hold föld birtokosa volt. Kiskastély, intézői lakás, cselédlakások, magtár, istállók, benne 400 darabos tehénállománnyal, lovak, kiépített kisvasút-pálya, növénytermesztésre, állattartásra beállított jól működő birtokközpont működött itt.
A gróf nagy támogatója volt a községnek, a katolikus egyháznak, és a különböző egyesületeknek. Csorvás díszpolgárává választották 1936-ban.
– Új kastély építésébe fogott 1925-ben, de a belső részét már nem tudta befejezni – mondta Dohányos András, a gyűjtemény vezetője, aki tevékeny részt vállalt abból, hogy a gróf gipszszobra Csorvásra kerüljön.
– 1932-ben uradalmi részvénytársaság alakult a birtok, gazdasági pénzügyeinek kezelésére. 1945-ben a földosztás után 25 hold föld maradt a gróf birtokában, ahol az 1950-ben megalakult állami gazdaság kezdett el gazdálkodni. Sándor gróf elköltözött a budapesti palotájába, ám ezt az elsők között nézte ki az akkori állami vezetés, emiatt kitelepítették Visegrádra.
Nagyon szerény körülmények között külföldi rokonok adományaiból, ajándéktárgyak készítéséből próbálta eltartani magát, 1956-ban Bécsben halt meg. Nagyon népszerű ember volt, a kastély környékén még volt egy művészház is. Kedvelte a művészeket, zenével is foglalkozott. Amikor az új kastély épült, szobrászművészeket is felfogadott. Valószínűleg a Visegrádról hozott szobrot is azok közül készíthette valaki. A gipszszobornak először még egy mintát kellett készíteni. Feltételezzük, hogy a harmincas évek végén készülhetett el.
Wenckheim gróf szeretett szórakozni, kedvelte a hölgyeket is. Szerették a csorvásiak, mert sok embernek munkát adott. Igaz, hogy béresként több százan dolgoztak nála, de folyamatosan munkát adott.
Úgy is hívták, hogy Sándor gróf, ami az iránta való tiszteletet fejezte ki. Kicsit a maguk közé valónak tekintették, az egyszerű emberekkel is leállt beszélgetni.
Dohányos András egy képet mutat, ahol Sándor gróf a húgával, Mária grófnővel ugyanabban a díszmagyarban van, mint amelyikben megmintázták a szobrát. Nem tudni, hogy ebből akartak-e bronzszobrot készíteni, s azt sem, hogy ez a gipszszobor járt-e annak idején Csorváson. Azt Pesten, egy komoly műhelyben készíthették el. A helytörténeti gyűjtemény hosszú távra kapta meg a szobrot.
Dohányos András egy másik fényképet is megmutatat a grófot ábrázoló domborműről, amely a katolikus templom parókiájának közösségi termében van kifüggesztve.
– Az erről készült fotót és a kastélyról készült képeket is elvittük Visegrádra. A 2018-ban Csorváson Mátyás királyról előadást tartó muzeológus, Gróf Péter kérte, hogy írjuk le, milyen kapcsolata volt a grófnak Csorvással. Ezt elküldtük, s a következő telefonbeszélgetés alkalmával már azt kérdezték: mikor megyünk a szoborért? A nyolcvankilós szobrot hárman tudták csak bepakolni az autóba, s az önkormányzat segítségével szállították Csorvásra.
A közelmúltban a csorvási Pados Pál hagyatékából került elő két megsárgult fénykép, amelyen a gróf már Budapestről, vagy Visegrádról Csorvásra látogatva ül a nagymajori kastély előtti lépcsőn, illetve az udvari medence előtt áll feltételezhetően az uradalmi részvénytársaság képviselőivel. Az egyik fénykép hátulján a gróf kézjegye az alábbi szöveggel: „Emlék a nagymajori kastély és fürdő, 1950. május 1.”
A dátum azért érdekes, mert ekkor alakult meg a Csorvási Állami Gazdaság. Azért jött akkor haza, hogy aláírja azokat a papírokat, amelyekkel átadta az épületeket, a gazdasági felszereléseket. Vélhetően ekkor járhatott utoljára Csorváson.
A nagymajori kastély
Kívülről már csaknem készen állt, a belső részen viszont még a főfalak, a választófalak sem készültek el teljesen. A sorsa Dohányos András szerint akkor dőlt el végérvényesen, amikor a Csorvási Állami Gazdaság egyesült a felsőnyomásival. Ott már más tervek fogalmazódtak meg. Pedig a kastély, az előtte elterülő park, a fürdőmedencével, és szökőkúttal gyönyörű képet mutatott. A hátsó részen volt egy csónakázótó is.
