2022.10.09. 09:58
A konzervgyár, a hűtőház és a Barnevál titkai elevenedtek meg Békéscsabán
Az időjárás is kegyes volt szombaton délután a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum által szervezett Eltűnt gyárak nyomában elnevezésű, rendhagyó, tematikus programhoz. A közel 30 fős csoport kerékpáros túra keretében ellátogatott a csabai konzervgyár, a hűtőház és a Barnevál egykori épületéhez Forrainé Kovács Márta történész vezetésével.
Minden helyszínre meglepetésvendég is érkezett /Fotók: Jenei Péter/
Elsőként a konzervgyár létrejöttét, működését hallgathatták meg a résztvevők. Forrainé Kovács Márta kiemelte, a gyárat 1962-ben alapították az egykori Martincsek-bőrgyár területén. Hagyományos nyersanyagokat dolgoztak fel, mint a zöldbab, a zöldborsó, a paradicsom, a hagyma és a paprika. Előkészítő telepek is voltak Pósteleken, Békésen, Vésztőn, Kaszaperen és Csorváson.
– Folyamatos fejlesztéseket hajtottak végre, 1966-ban elkészült a tésztaüzem, és ebben az évben indult el a lapkagyártás is – ecsetelte a múzeum történésze. – A költséghatékonyságot akkor is fontosnak tartották, így 1967-ben saját kutakat is fúrtak. A csomagolásnál áttértek a zsugorfóliásra. A fejlesztések, a feldolgozás és a hőkezelés fejlődése a termelékenység növelésével járt, ami a kereskedelem fellendülését is magával hozta.
1971-ben már iparvágányt is átadtak, ami megkönnyítette az exporttermékek szállítását. Legfőképpen a szocialista országok felé irányult a kivitel, főként a Szovjetunióba, az NDK-ba, Csehszlovákiába, de a tőkés export is jelen volt, fuvaroztak Angliába, Kanadába és az NSZK-ba.1992-ben csődöt jelentettek, és 1995-ben jogutód nélkül megszűnt a gyár.
A túra következő állomása a hűtőház volt. Forrainé Kovács Márta elmesélte, hogy már az ókori Egyiptomban és a rómaiaknál is ismerték a hűtött, a fagyasztott ételeket. Ekkor a természet adta lehetőségeket használták ki ‒ melyek ugyebár időszakosak voltak ‒, így kellett ehhez megfelelő szigetelő, mint a szalma vagy a széna. A középkorban jégvermeket alakítottak ki, majd megjelent az első jégszekrény, ahol táblajeget használtak, és 1835 körül az igazi hűtőszekrény.
– Az első modern hűtőházak az 1880-as években jöttek létre Londonban, Brémában és Bostonban. Magyarországon 1906-ban alapították az első hűtőházat Budapesten, majd 1940-ben Csepelen. Az 1960–1980-as évek között gombamód szaporodva sorra jöttek létre a gyárak Debrecenben, Szegeden, Kecskeméten, Győrben és Kaposváron. Békéscsabán 1962-ben adták át a hűtőházat, az országban elsőként földszintes elrendezéssel, ami a szállítást és a rakodást rendkívüli módon megkönnyítette.
Az üzem elhelyezkedése a megközelíthetőség és a szállítás szempontjából szerencsés volt a Budapest-Békéscsaba-Lőkösháza vasútvonal, valamint a Kétegyházi út közelsége miatt. A Békéscsabai Hűtőház zöldborsó, zöldbab, földieper, ribizli, meggy, karfiol, uborka előállításában jeleskedett, majd később új termékekkel rukkolt elő, a szilvásgombóccal és a szilvalekváros derelyével.
A folyamatos fejlesztések a termelékenység növelését eredményezték, 1970-ben új feldolgozóüzemet és hűtőraktárat létesítettek, valamint jéggyárat alakítottak ki a hűtőház területén. Bérhűtési tevékenységet is folytatott a cég, baromfit, sertést, fácánt, nyulat és nagyobb vadak tárolását is vállalták. Az országban elsőként itt alkalmazták a FLoFreeze, azaz a folyamatosan fagyasztó berendezést, és szintén itt állt elsőként munkába az Olaszországból érkezett automata csomagológép. A hűtőipar összteljesítményének nagy százalékát a csabai hűtőház adta, ezért több alkalommal élüzem-kitüntetésben részesült, és többször BNV-díjas is volt a gyár. 2009-ben sajnálatos módon beszüntették a termelést.
A túra végén a Barnevál (baromfi-feldolgozó) egykori épületéhez kerekezett el a csoport. Itt meghallgatták, hogyan is indult Blum Lajos és felesége, Schneider Ilona vállalkozása, és lett Baromfi-feldolgozó Vállalattá. Egy korabeli újságot is a kezükbe foghattak a látogatók, a „Békésmegyei Közlöny” 1928. június 3-án megjelent számát, mely közölte, hogy Blum Lajos engedélyt kap telephely létesítésére.1928-ban felépült a háromvagonos hűtőház. A jó minőségű csabai baromfi külföldön is elismertté vált.
Ipari vágányt is létesítettek, így a telepről ment az exportáruk rakodása. Szállítottak Angliába, Ausztriába, Kanadába és Svájcba. Egy újabb területen hizlaldát építettek. Így ment a fejlődés a második világháború kirobbanásáig, ebben az időszakban a gyár vezetésében is változás következet be, 1944-ig a termelés és a kereskedelem korántsem volt olyan, mint az előtte lévő időszakban.
1944-ben szovjet ellenőrzés alá került a gyár irányítása, majd a korábbi vezetés visszatért, és megindult a korszerűsítés. Az USA-ból kopasztógépeket vásároltak, Svájcból pedig gyorsfagyasztó gépeket. Az összes baromfit így kopasztották, majd újításként a liba és kacsa kopasztását 2-3 perces gőzölés után végezték, tolla így fellazult, a termelékenység a kétszeresére nőtt. Elindult a tollfeldolgozás és értékesítés. 1954-ben csempézett libakopasztó helyiséget hoztak létre. 1957-ben pedig a hatékony felhasználás érdekében 1500-as sertéshizlaldát építettek. 1963-ban üzembe helyezték a tojásfeldolgozót. 1982-ben volt az üzem fénykora, ekkor már a dolgozók létszáma elérte a kétezret.
Meglepetésvendégeket is hívott
Minden helyszínre meglepetésvendéget hívott Forrainé Kovács Márta, mégpedig olyan embereket, akik az adott gyárban közel 40 évet dolgoztak, és onnan mentek nyugdíjba. Visszaemlékezéseiket az általuk hozott fotókkal színesítették, melyeket a résztvevők megtekinthettek. A konzervgyár helyén működő Bonduelle vezetősége lehetőséget biztosított arra, hogy az előírásokat betartva a gyár udvarára bemenjen a csoport, és ott ismertették számukra a most működő gyár történetét.
