Amíg a szív dobog, addig soha nem adják fel a sérült állatok mentését

– Az előző év elején jött létre az alapítvány – kezdte Apavári Györgyné elnök, hozzátéve, hogy természetben élő, sérült madarak és más állatok ellátását tűzték ki célul. Jellemzően védett madarak érkeznek a civil szervezethez, például egerészölyv, parlagi sas, vörös vércse, vetési varjú. 

Közülük sokat autók gázolnak el, és így szenvednek balesetet, viszont számos esetben az elektromos vezetékek okoznak bajt. De kaptak már pórul járt sünt, félig kiszáradt őzgidát is. 

Elárulta, hogy igazán durva esetekkel is találkoztak az elmúlt időszakban. Egy fehér gólya jobb lába például annyira sérült volt bizonyosan jó ideje, hogy a lábszárán már csak a csont volt meg. Bár megtalálták és beszállították, kénytelenek voltak amputálni a végtagot. 

Egy őzgida alsó állkapcsa pedig teljesen roncsolódott volt, ki volt fordulva, és hiába tettek meg érte mindent a legmagasabb színvonalon, végül el kellett altatni. – Amíg van remény, amíg a szív dobog, addig harcolni kell értük, de van egy bizonyos pont, amikor tudni kell elengedni őket – mondta, hozzáfűzve, szerencsére százból csak pár eset menthetetlen.

Volt egy macskabagoly, amely kamionnal ütközött, hatalmas ütést kapott, és egy időre részlegesen el is vesztette a látását. Két-három hónapon át kezelték, hatalmas öröm volt látni, hogy lépésről lépésre fejlődik, és hogy ismét fog tudni vadászni. Szívderítő érzés volt, hogy Szarvas Péter polgármesterrel közösen Békéscsabán újra szabadon engedhették. 

Hangsúlyozta: madarat, állatot menteni dicsőség, de az igazán felemelő az, amikor visszaengedik a természetbe – és lehetőleg ott, ahol megtalálták.

Elmondta, sok madár és más állat érkezik a szentesi vadvédelmi központba Békés megyéből, azon belül Békéscsabáról. Együtt dolgoznak a helyi állatvédőkkel. Ha tehát valaki talál például egy sérült gólyát, akkor keresheti közvetlenül az alapítványt, de akár az állatvédőket is. Az alapítvány helyi egysége a 30/633-2900-as, a csabai állatvédők pedig a 20/380-0848-as telefonszámon érhetők el.

Az volt a lényeg, hogy a Békés megyeieknek legyen egy Szentesnél közelebbi pont is, ahova elvihetik a megtalált sérült madarakat, állatokat.

A bajba jutott állatok tehát előbb elkerülnek Békéscsabára, és onnan egy bizonyos időn belül – a sérülés fokától függően pár órán vagy 48 órán belül – elviszik őket Szentesre. Ám, mint kiemelte, ha a megtalálónak van ideje, akkor továbbra is él az a lehetőség, hogy elviheti saját maga a szentesi vadvédelmi központba.

Az alapítvány most olyan önkénteseket vár Békés megyéből, akik segítenek a sérült madarak, állatok bejelentésében, szállításában, előbb Békéscsabára, majd onnan Szentesre.

Emellett, ha van szabad kapacitásuk, akkor a madarak ellátásában, kezelésében is segédkezhetnek a vadvédelmi központban. Elmondta, hogy – mivel sok sérült madár, állat érkezik Békéscsabáról – egy együttműködés formálódik az alapítvány és a város között. Tavaly a közgyűlés 150 ezer forintos támogatást szavazott meg a civil szervezetnek. Most pedig amellett, hogy létrejött az alapítvány békéscsabai egysége, a városban több helyen kihelyeznek majd tájékoztató, információs táblákat, hogy mit kell tennie annak, aki sérült vagy árva madarat, állatot talál­.

Előadásokat tartanak gyerekeknek

Az alapítvány nemcsak a sérült állatok mentésére, hanem a felnövekvő generációk nevelésére, oktatására is hangsúlyt fektet, az óvodásoktól a középiskolásokig – jelezte Apavári Györgyné elnök. Ő annak a híve, hogy a fiataloknak meg kell mutatni, miként lehet ellátni, etetni egy bajba jutott madarat, és ha az alapok megvannak, akkor természetszeretővé, -védővé válnak. Elmondta: békéscsabai intézményekbe is ellátogatnak majd előadásaikkal, és a békéscsabai gyerekek is mehetnek a szentesi vadvédelmi központba.