Európa valamennyi tengerét elérték a Békés megyei utazók

Józsa Péter mindene a víz, vagyis inkább az ismeretlen vizek felfedezése. Nem csoda, hogy saját hajója, a Szalonta sem sokat pihent az elmúlt esztendőkben. Évről évre számtalan folyóra, csatornára, zsilipre kormányozta kapitánya. Józsa Péter jobbkeze és támasza pedig, barátja, Szilágyi Ferenc volt valamennyi út során. És bár a Szalonta nyár óta pihen, a két hajós örömmel mesélt nekünk vízhódító kalandjairól. Mint mondták, pár éve azt a célt tűzték ki többedmagukkal, bebizonyítják, hogy el lehet érni Békés megyéből az Európát határoló tengereket. Az első útjuk a Fekete-tengerhez, a Duna-deltájához vezetett.

– Ekkor pár Békés megyei hajós összedugta a fejét, hogyan lehetne innen eljutni a Fekete-tengerig, azt az utat örökíti meg Major Gyula filmje. Vaukó András négyméteres motorcsónakjával és Józsa Péterék Szalontájával vágott neki a két hajóegység, akikhez később csatlakoztak a többiek. A szerb határnál viszont Vaukó Andrást nem engedték át, vissza kellett fordulnia. Engem pedig befogadtak a Szalontára. Így ismertem meg Pétert, aki a vaskapu után fogadott a bizalmába. Itt engedte meg először, hogy kormányozzam a Szalontát. És itt sikerült megfognom a Kossavát – az északkeleti hideg szelet –, amely úgy felkorbácsolta a Duna vizét, hogy közel méteres hullámokat kellett legyőznie a Szalontának – emlékezett vissza Szilágyi Ferenc.

A rá következő évre pedig már egy új hajóutat terveztek. Ekkor három hajóegység indult Rotterdamból, az Északi-tengertől haza, a Rajnán, a Majnán, a Duna-csatornán, a Dunán és a Tiszán át. Ez volt a második út. Erről is készült film: Az öreg hölgy szeretői címmel. – Ezután tavaly belevágtunk a trianoni emléktúrába, idén pedig a Báthory István-emléktúra következett. Az utóbbi kettőhöz viszont már nem csatlakozott a többi hajó, csak a Szalonta és annak legénysége indult neki a többhetes vízi útnak. És ezzel Európa összes tengerét sikerült elérnünk – ismertette Józsa Péter a hajónaplóját lapozgatva, amelyben az összes utat dokumentálta. A feljegyzésekből az is kiderült, mennyi folyó, csatorna, izgalmas megálló keresztezte a távoli vizek magyar felfedezőit az utóbbi években. – Úgy tudom, az országban rajtunk kívül nincs két olyan hajós, akik ugyanezt végigcsinálták, hogy a tengereket elérve megtettek 10 ezer folyamkilométert – hangsúlyozta a kapitány. De nemcsak folyamkilométerekből, hanem jótevőkből sem szenvedett hiányt a Szalonta legénysége.

Bármerre jártak, a helyiek térképekkel, jó tanácsokkal és olykor egy kis vodkával is ellátták a magyar hajósokat. Mindenhol megérezték, hogy ők nem csupán kedvtelésből hajóznak, hanem útjaikat tartalommal töltik be. – Bárkivel könnyen meg tudtuk értetni magunkat, hiszen Péter francia, német, angol és lengyel nyelven is beszél, én pedig perfektül tudok mutogatni – fűzte hozzá Szi­lágyi Ferenc nevetve. Ezek után okkal merült fel bennem a kérdés: vajon lesz még közös nagy útja a két alföldi hajósnak?

– Ebben az életben talán már nem. Hetvenévesen már nem érdemes a végletekig kísérteni a sorsot. De reméljük, történeteinket hallva, a fiatalok is kedvet kapnak a hajózáshoz – fogalmaztak a vizek szerelmesei.

Több száz mederzáron is átjutottak

Józsa Péter, a Szalonta kapitánya elárulta, kalandjaik során rengeteg zsilip keresztezte útjukat, előfordult, hogy egy nap harminc mederzáron kellett átjutniuk. – Több mint nyolcezer zsilip van Franciaországban. Akadt, ahol százméterenként volt egy. Úgy nézett ki, mint egy vízi lépcső. Egy részén zsilipmesterek nyitották ki a mederzárakat, és arra is volt példa, hogy távirányítót adtak nekünk, amit mikor megközelítettük a zsilipet, megnyomtunk, és ha például lefelé mentünk, egy gombnyomással megtöltöttük a zsilipmedencét. Kinyitottuk a kaput, ott megrántottunk egy kart, leengedtük a vizet és már folytathattuk is tovább az utunkat. Szinte teljesen automatizált volt a rendszer – részletezte a hajós. Szilágyi Ferenc szerint a legmélyebb 26 méteres zsilip úgy nézett ki – ha hanyatt feküdt az ember és felnézett – mint egy ceruzának a hegye. – De a 42 méteres francia hajólift látványa is lenyűgöző volt, akárcsak a Moser- és a Marne-csatorna kristálytiszta vize, érintetlen partja – mesélte a Szalonta elsőtisztje.