Oszter Sándor hangján szólal meg a Kondorosi Csárdamúzeumban a híres betyár

Oszter Sándor huszonévesen Rózsa Sándort alakította az 1970-es évek elején a Magyar Televízió nagy sikerű filmsorozatában. A sorozat Móricz Zsigmond regényéből született, és Szinetár Miklós rendezte.

– Ez volt életem első szerepe, még azt sem tudtam, mi az, hogy színész – mesélte korábbi nyilatkozatában. – Ha visszagondolok erre, nem is emlékszem arra, hogy játszottam, csak éltem, és például együtt aludtam a lovammal, Csillaggal. Tény, hogy ez az első szerep meghatározó volt későbbi pályafutásomban, de akkor erre nem is gondolhattam.

A bugylibicskájáról, a fokosáról és a lovaglásnál használt derékövéről, a szikéről, a bandázsról is mesélt tavaly a Kondorosi Csárdamúzeum avatásakor. Utóbbinak köszönheti Oszter Sándor, hogy végig tudta csinálni a forgatást. Történt ugyanis, hogy Csillag helyett egy statiszta lóval vettek fel egy jelenet. A ló füle és egyik oldala mellett vaktöltényekkel lőttek, hogy vaduljon meg a jószág. Ez annyira sikerült, hogy mind a négy lábával a levegőbe emelkedett, a színész a nyakánál próbálta lenyomni, de nem sikerült.

Az állat a levegőben megfordult, lovasát ledobta. Oszter a hátára esett a szikes talajon, a ló pedig ráadásként a mellkasára. A színész gerince elrepedt, az orvos és a rendező is aggódott az egészségért, a rendező ezenkívül a forgatás folytatásáért is. A stábban fogadásokat kötöttek arra, hogy Oszter többet nem ül lóra. Vesztettek, ugyanis két hét múlva már ott Csillag nyergében folytatta a forgatást.

Utolsó kondorosi látogatása a csárdamúzeum megnyitásához, tavaly júliushoz kötődik. Az épület előtt szavalta el Jevgenyij Jevtusenko: Naggyá lenni című költeményét. Ma már kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy lényegében ezzel búcsúzott a várostól, melynek díszpolgára is.

Paluska Zoltán, Oszter Sándor jó barátja kiemelte, a színészóriás soha nem érkezett üres kézzel Kondorosra, magával hozta, és a városnak ajándékozta azt a csikóbőrös kulacsot, szikét, bugylibicskát és rézveretes nyelű fokost, melyeket Rózsa Sándorként tartott a kezében. A bugylibicska egyébként a legenda szerint valóban Rózsa Sándoré volt. A filmforgatás után Oszter Sándor megtarthatta ezeket a becses ereklyéket, és otthonában őrizte ezeket.

Azért döntött úgy, hogy Kondorosnak adományozza, mert otthonában csak kevesen láthatták az ereklyéket, Kondoroson azonban – ahol erősen őrzik Rózsa Sándor emlékét –, sok-sok ember megcsodálhatja ezeket a tárgyakat. Mindezek kiegészültek azokkal, amiket a rajongóktól kapott. Paluska Zoltán elmondta, mély fájdalommal emlékszik barátjára.

Dankó Béla országgyűlési képviselő 2010-ben Kondoros polgármestereként a képviselő-testület döntése alapján adta át a díszpolgári címet Oszter Sándornak, akihez jó ideje barátság fűzte. A díszpolgári cím indoklásában szerepelt, hogy Oszter Sándor hosszú évek óta őrzi, ápolja és népszerűsíti a kondorosi betyárhagyományokat. A színművész a köszönő szavai mellett némi humort is fűszerezett mondanivalójába. Mint mondta, meggyőződött arról, hogy a kondorosi tehenek jól tejelnek. A művész ugyanis nyugdíjas éveiben gazdálkodással is foglalkozott, és a gazdaságában egy Kondorosról származó tehén is volt.

– Tiszteletbeli kondorosinak számított, és büszkén vállalta is a kötődést a településhez – ecsetelte Dankó Béla. – Már most hiányzik, és hiányozni fog nekünk, személy szerint nekem is, hiszen egy olyan színművész volt, akire mindenki felnézett munkássága, teljesítménye alapján. Az emberi része legalább ilyen fontos, mindenkihez volt egy-két jó szava. Ha bárki megszólította, beszélgetett vele, egy sztárallűröktől teljesen mentes, jó emberként marad meg az emlékezetünkben.

Ribárszki Péter, Kondoros polgármestere a tavaly júliusi, utolsó találkozásukat idézte fel. A színészlegenda szokásos jókedvével, műveltségével, alaposságával mutatta be a városnak felajánlott ereklyéit a csárdamúzeum megnyitásakor.

– Büszkék vagyunk arra, hogy Rózsa Sándor megszemélyesítőjeként vált színészként ismerté, ez is Kondoroshoz, a csárdához köti örökre – emelte ki a polgármester. – Ugyanakkor Sándor minden nap velünk van, ugyanis a múzeumban található Rózsa Sándor viaszfigura az ő hangján szólal meg, üdvözli a látogatókat.

A lézerkardok betyárnapja

A Kondorosi Betyárnapok el sem kezdődhettek Oszter Sándor nélkül. Az egyik rendezvényen szomorú kisfiút látott a bazárosnál. Megkérdezte tőle, hogy miért búslakodik. A gyermek elmondta, nagyon tetszik neki egy lézerkard, de nincs annyi pénze, hogy megvegye. Oszter Sándor azonnal elővette a pénztárcáját, és vásárolt egy ilyen játékot a fiúnak. Aki megköszönte, majd boldogan rohant vissza játszópajtásaihoz. Ők egyből azt kérdezték, honnan van a lézerkardja. A nebuló megmutatta, hogy melyik bácsi vette neki.

A többiek megrohamozták, majd megkérték a művészt, hogy nekik is vegyen már egy-egy lézerkardot. Oszter Sándor szíves-örömest vásárolt mindegyikőjüknek egy-egy játékfegyvert. A bazáros nem tudta, hogy ébren van vagy álmodik. Mindenesetre elmondta a művésznek, hogy mikor, melyik rendezvényen lesz ott portékájával, és nagyon szívesen látja, árengedményt is ad.

Előzmény:

https://www.beol.hu/kultura/hazai-kultura/meghalt-oszter-sandor-4462505/