Talicskán is vittek tévét Mitykó Pálnak

Amikor szakmát választott, az egyik legmenőbbnek a tévéműszerész számított. Negyvenkét éven át szolgálta így nemcsak a sarkadiakat, hanem a környékbelieket is, például a sar­kad­ke­resz­tú­ri­a­kat, a mezőgyániakat és a gesz­ti­e­ket; eleinte a Gel­ka kötelékében, majd vállalkozóként. Mint fogalmazott, a technika elszaladt a szakma mellett, illetve ma már inkább vesznek egy új tévét az emberek, mint hogy megjavíttassák azt, ami elromlik, ezért örült, amikor nyugdíjba ment.

– Eleinte hozták a készülékeket, volt, hogy talicskával, aztán mindenki egyre kényelmesebbé vált, valamint a technika is változott, így én mentem házhoz – mondta Mitykó Pál, aki folyamatosan járt tanfolyamokra, hogy képezze magát, és igazi versenyt futott a konkurenciával, hogy ki tud több kuncsaftot szerezni. Hangsúlyozta, nem csak szakmailag kellett a csúcson lenni, a szerelőnek pszichológusnak is kellett lennie, tudnia kellett bánni az emberekkel, az ügyfelekkel.

– Hol szerettem, hol utáltam a szakmát, hiszen sokszor adott sikerélményt, ugyanakkor volt, hogy arcul is csapott – mondta mosolyogva, hozzátéve, egyszerű volt a képlet, a kérdés az ügyfelektől: meg tudod szerelni a tévét vagy sem. Megtanulta mesterétől, hogy sokszor a kis dolgokon múlnak a nagy dolgok, tehát a komolynak látszó problémák nem mindig voltak jelentősek.

Mivel mindenki türelmetlen volt, gyorsan, ugyanakkor precízen is kellett dolgozni. Hangsúlyozta, hogy nem feltétlenül az ügyfél, hanem a technika miatt. Ha ugyanis egy hibát nem javított ki rendesen, az további gondokat generált, és újra vissza kellett térni a készülékhez: ezt nevezték a szakmabeliek bumeráng effektusnak. És nyilván ilyenkor nem illett újra pénzt kérni a szerelésért.

– Öt éve lehúztam a rolót, élvezem a nyugdíjas éveket – folytatta Mitykó Pál. Ettől függetlenül, ahogy eddig egész életében, továbbra is emberek között mozog, és mint kiemelte, egyáltalán nem unatkozik. 2006 óta, tehát tizenöt éve önkormányzati képviselőként segíti a sarkadiakat, 2019 óta a nyolcadik számú körzetért felel. Úgy véli, kellő határozottsággal és nyitottsággal mindenkivel megtalálja a közös hangot, és még ha a fiatalokat nem is ismeri névről, a szüleiket igen.

Megtalálják a helyiek ügyes-bajos dolgaikkal, mindennapi problémáikkal, de ő is hol biciklivel, hol autóval, heti rendszerességgel járja a körzetet, és jegyzetel. Figyeli a csatornák állapotát; nézi az utakat, hogy hol lenne szükség a kátyúk betömködésére; szemügyre veszi az útalapos utcákat; illetve arra is kíváncsi, hogy hol nem működik a közvilágítás. Ha pedig igénytelenséggel, gondozatlan portával találkozik, akkor jelzi óvatosan a tulajdonosnak, hogy rendet kellene tenni.

Sorolta, hogy az elmúlt időszakban rendbe tették a Hajdú utcán a csatornát, felújítottak két buszmegállót a Sarkadkeresztúri úton, illetve ugyancsak a Sarkadkeresztúri úton két másikat is szebbé varázsolnának.

A zenélés teljesen kikapcsolja

Mitykó Pál elmondta, már gyermekként megszerette a közösségi létet. Édesanyja kozmetikusként dolgozott, ahova jártak a szebbik nem képviselői, és – mint fogalmazott – folyamatosan ment a „letye-petye”. Fiatalként aktív résztvevője volt a helyi klubéletnek, felnőttként, az elmúlt évtizedekben aktív szerepet vállalt a helyi ipartestület és a városszépítő egyesület munkájában. Tizenöt éve képviselő-testületi tag, de már 2002 óta részt vesz különböző bizottsági munkákban.

Hozzáfűzte: a Favorit együttes továbbra is működik, abban továbbra is ő dobol, legutóbb augusztus 20-án léptek fel. Általában a rendezvényekre állnak össze, azok előtt a könyvtár alatti pincében gyakorolnak. A 60-as, 70-es évek angol slágerlistás számait játsszák. A zenekarral annak idején bejárták a környékbeli falvakat, így nemcsak tévéműszerészként, hanem dobosként is megismerték a helyiek. Hangsúlyozta: a zenélés teljesen kikapcsolja.

Elmondta: a ház körüli teendők ugyancsak sok feladatot adnak. Mindig is tartott állatokat, illetve szeret a szőlővel, a borászattal foglalkozni.