A home office mellett kell ellátni a kisgyermekeket

Szicsek Margit tanácsadó szakpszichológus elmondta, a szülők jó része otthonról dolgozik, a home office-feladataik mellett pedig gyermekeiket is el kell látniuk. A szakember hozzáfűzte, kapaszkodót adni nehéz, mert minden élethelyzet egyedi, de általánosságban elmondható, hogy támpont lehet a napirend, a tudatos időbeosztás.

– Ha a szülő tudja, hogy mikor kell, vagy mikor képes legaktívabban elvégezni a munkáját, tervezhetőbb a nap – emelte ki Szicsek Margit. Leszögezte, jó, ha a gyerek érzi, van, ami napról napra ugyanaz, kiszámítható. Lényeges, hogy már a reggeli kelés se tolódjon el, a gyermeket legfeljebb fél órával hagyjuk tovább aludni, mint egy átlagos hétköznapon.

A reggelizés, tisztálkodás is haladjon a megszokott mederben, csakúgy, mint óvodába, iskolába indulás előtt.

– Délelőtt a legkisebbekkel lehetőleg legyen felnőtt, szerencsés esetben egy oltakozott nagyszülő, aki segít a programok alakításában, játszik, beszélget, tízóraizik az óvodással, esetleg besegít a főzésben. Szicsek Margit elmondta, az ebédelés és a délutáni alvás után, ha a szülőnek maradt munkája, engedélyezhet képernyőidőt, életkornak megfelelő mesét, azonban ezt célszerű egy órában maximálni, két vagy több részletre bontva, hogy ne törhesse meg a napot. A pszichológus arra buzdít, a szülők naponta töltsenek gyermekeikkel időt a szabadban, ez mindenkinek felüdülést, kikapcsolódást jelent, esetleg rövidebb személyes találkozásokra ad alkalmat a kortársakkal.

– Az iskolások már önállóbbak, az online órák után legtöbbször maguk oldják meg a házit – emelte ki a szakember, hozzátéve, fontos, hogy nekik is behatárolható legyen, mennyi feladatot kell teljesíteniük és mennyi idő marad szórakozásra. Náluk is alapvető a mozgás a friss levegőn, érdemes napi egy órát szánni erre. Szicsek Margit kiemelte, kisiskolás korig az esti mesélésnek óriási jelentősége van: a megnyugtató burok és hangulat, ami meséléskor létrejön, a járvány idején is átsegíthet a bizonytalanságon, évekig kísérheti a gyereket.

– Amikor kamasz lesz, könnyebben megnyílik majd a szüleinek, így busásan megtérül a lelki befektetés.

A tanácsadó szakpszichológus aláhúzta, soha többet nem lesz a gyerek három- vagy nyolcéves. Ha abban a kevés, de minőségi időben, ami megadatik most munka mellett, a szülők kikapcsolják a telefonjukat, nem tekerik a közösségi oldalakat, rengeteg energiát visszakaphatnak gyermeküktől. Megismerhetik a világát, rácsodálkozhatnak, milyen okos, milyen jó kérdései, meglátásai vannak.

Emellett áldás, ha a szülőtársak között kiegyensúlyozott, jó a viszony: ha egyikük „lejjebb kerül”, a másik visszahúzhatja, és fordítva.

A szakember azonban figyelmeztetett: az egymásra utaltság során főként a nőknek érdemes konkrétan megfogalmazott segítséget kérni a házastárstól. Nem szabad duzzogni, várni arra, hogy a másik jöjjön. Együtt kell megbeszélni, ki hogyan tud támaszt nyújtani, részt vállalni a feladatokból.

Nehéz nekik a kortársak hiánya

Baranyi-Rákóczi Júlia elárulta, a zárás idején is a hétköznapok rendjét igyekeznek tartani. A háromgyermekes békéscsabai édesanya hozzátette, 13 éves nagylányának online órák, illetve a feladott házik elkészítése következik, ez alatt az idő alatt ő négyesztendős kisfiával az ovis projektbe vág bele, az óvónőktől kapott feladatokat oldják meg. Sokat kézműveskednek, néhány naponta tornáznak.

– Jelenleg itthon vagyok a legkisebb testvérrel, így a felügyeletük megoldott, a kicsi ellátása mellett az iskolásnak is tudok segíteni. Férjem home-officeban dolgozik, amennyit csak tud segít a napi teendőkben – tette hozzá az édesanya. Igyekeznek minél több időt a szabadban tölteni, a múlt hétvégén például kincskeresést rendeztek az egyik parkban, de sokat fogócskáznak, a fia biciklizik, a lánya gördeszkázik. Baranyi-Rákóczi Júlia elmondta, szerinte a legnehezebb most is a kortársak hiányának elviselése: az iskolás Emma online sokat „találkozik” az osztálytársaival, de az ovisának sajnos nincs ilyen platform.