Tizennégy kiválóság nevét őrzi majd a csabai Hírességek sétánya

A Szente Béla vezette városi kulturális, köznevelési és érdekegyeztetési bizottság tavaly nyáron döntött arról, kik kerülhetnek a Hírességek sétányára. Tizennégy névről határoztak: Dedinszky Gyula, Gyóni Géza, Jankay Tibor, Lipták Pál, Mohácsy Mátyás, Mokos József, Mokry Sámuel, Perlrott Csaba Vilmos, Rell Lajos, Réthy Béla, Stark Adolf, Sztraka Ernő, Tevan Andor és Zsilinszky Mihály.

A területen jelenleg négy név olvasható: Sztraka Ernő építészé, Stark Adolf szőlőnemesítőé, Perlrott Csaba Vilmos festőművészé, valamint Tevan Andor nyomdászé, de ahogy haladnak a munkálatok a Munkácsy-negyed kapcsán, hamarosan bővül a sor.

A város honlapján fellelhető cikkek, valamint a megyei könyvtár által kezelt BékésWiki enciklopédia alapján vette hírportálunk sorra – a teljesség igénye nélkül –, hogy mit is lehet tudni a hírességekről.

A tervei alapján készült a Fiume hotel

Sztraka Ernő 1830-ban született Békéscsabán. 1861-től a település mérnöke volt, nemcsak tervezte, hanem ellenőrizte is az építési munkálatokat, több mint három évtizeden át dolgozott e tisztségben. 1868-ban a vezetésével kezdték megszervezni a közvilágítást, valamint ekkor rakták le az első téglajárdát a Vasút utcában, a mai Andrássy úton. Az ő tervei alapján épült fel a Fiume hotel, a városháza, a mai Ibsen Ház épülete és a jaminai evangélikus templom, de szerepe volt a színház és a kórház építésében is többek között.

Huszonhét évesen mutatkozott be Párizsban

Perlrott Csaba Vilmos 1880-ban látta meg a napvilágot Békéscsabán. Festő és grafikus, a magyar piktúra jelentős mestere. A nagybányai művésztelepről indult Párizsba. Első jelentős sikerének tekinthető a párizsi Salon d’Aitomne 1907-es tárlata, amelyen az akkor 27 éves festő a Fauve-ok termében szerepelve hét festményét mutatta be. A realista festészettől indulva előbb a viszonylag kevés szín használatára korlátozott, a formákat síkokra bontó, kubisztikus jellegű festészetet művelte, majd – igen későn – a posztimpresszionizmushoz kapcsolódó munkákat, valamint litográfiákat készített.

Művész és pedagógus volt egy személyben

Mokos József 1892-ben született Békéscsabán, a nagyváradi tanítóképzőben szerzett oklevelet, majd a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után itthon telepedett le. Elválaszthatatlannak találta a művészeti és pedagógusi hivatást, mintegy 25 éven át tanított különböző iskolákban. Ezzel egy időben a mai múzeumban működő Auróra Kör egyik vezető egyéniségeként fontos szerepet töltött be a város kulturális életében. Tanítványai közül többen szintén neves művészekké váltak. Mokos József éveken át a múzeum műtárosa is volt, számos kiállítást rendezett, ő hívta életre a Munkácsy emlékszobát. Szabadidejében szívesen zongorázott, sakkozott, igazi lokálpatrióta volt.

Sokat tett a múzeumért, az oktatásért

Rell Lajos 1874-ben született Nógrád megyében, Zomboron. Kiemelkedő szerepet töltött be Békéscsaba közéletében. Nevéhez fűződik a múzeum felépítésével kapcsolatos teendők szervezése, irányítása, az első kiállítások rendezése, a múzeum igazgatása. 1898-ban lett az evangélikus gimnázium tanára, majd 1916-tól igazgatóként vezette az intézményt. Számos könyvet, tanulmányt jegyzett, helyi újságokba, folyóiratokba is rendszeresen írt. Igazgatósága alatt a legismertebb szakembereket alkalmazta, hozzájárult a békéscsabai színvonalas oktatás megteremtéséhez.

Megkerülhetetlen az életműve

Dedinszky Gyula 1905-ben született a ma szerbiai Dunagáloson. Az evangélikus lelkész, helytörténész, néprajzkutató szakmai munkássága révén rengeteg információ látott napvilágot Békéscsabáról, számos tanulmányt jegyzett, és életműve megkerülhetetlen a város helytörténetét, néprajzát kutatók számára. 1928-ban szentelték lelkésszé, 1942-ben hívták meg a békéscsabai gyülekezetbe, ahová felkészülten érkezett és ahol nagy odaadással dolgozott.

Olyan szokásokat is vizsgált, mint a disznótor és a csabai kolbász, és például elkészítette a csabai tájszótárat, amiben a helyi szlovák tájnyelv szókincse található.

Ő nemesítette a csabagyöngye szőlőt

Stark Adolf 1834-ben született a felvidéki Bártfán, és 1859-ben került Békéscsabára, ahol üzletet nyitott. 1869-ben csemegeszőlő-telepet létesített, és a szőlőfajta-gyűjteménye meghaladta a háromszázat. Befektetés miatt kezdett foglalkozni szőlészettel és borászattal, a szőlőivel és terményeivel számos kiállításon volt jelen, az 1873-as bécsi világkiállításon aranyérmet szerzett.

Legjelentősebb tevékenységét a nemesítés területén fejtette ki, számos fajta köthető a nevéhez, ezek közül a legismertebb a legkorábbi érésű csabagyöngye.

Egy évtizeden át volt államtitkár

Zsilinszky Mihály 1838-ban Békéscsabán látta meg a napvilágot. A teológia mellett bölcsészeti tanulmányokat is folytatott, majd külföldi egyetemek következtek, utazásokat tett Németországban, Svájcban, Franciaországban és Olaszországban. 1861-ben megválasztották a szarvasi főgimnázium tanárának. 1874 – és több családi tragédia – után a közéletben vállalt szerepet. Volt országgyűlési képviselő, főispán, 1895 és 1905 között a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkáraként tevékenykedett. 1902-ben Békéscsaba díszpolgári címmel tisztelte meg.

A legnevesebb helyi könyvnyomtató

Tevan Andor 1889-ben született Békéscsabán. Bécsben tanult, majd 1909-ben átvette a nyomda irányítását. 1912-től jelentek meg a Tevan Könyvtár sorozat kis, olcsó, sárga füzetei, amely munkásságának egyik legnagyobb érdeme, mind szellemi, mind tipográfiai és könyvművészeti szempontból kiemelkedő jelentőségűek voltak, rendkívül népszerűvé váltak. Rá egy évre elindította azt a sorozatot, amelyben a magyar irodalom jelentős munkáit gazdagon illusztrálva jelentette meg. Tudósa volt mesterségének, a könyvkultúra továbbfejlesztésén, megújításán túl könyvei tipografizálásával utat tört a magyar könyvnyomtatás és könyvművészet történetében.

Amerikából tértek haza az alkotásai

Jankay Tibor Deutsch Tiborként látta meg 1899-ben a napvilágot Békéscsabán, a képzőművész művészeti tanulmányait Budapesten és Európa nagyvárosaiban folytatta. Az 1920-as évektől itthon és külföldön egyaránt kiállító festőnek számított. Az 1930-as évektől jellemzően Békéscsabán tartózkodott. Ismétlődő motívumai az alföld, illetve a megörökített táj és az ember, mely a tájakban helyezve, sorsokként jelenik meg. A második világháborúban munkaszolgálatos volt, majd 1948-ban Amerikába költözött. Az 1970-es évektől formálódott benne a hazaköltözés és az örökül hagyás gondolata, életműve ennek hála ma a múzeumban ismerhető meg.

A pemetefű-cukorka tette ismertté

Réthy Béla 1862-ben született Szarvason, gyermekkora óta gyógyszerésznek készült. Az 1880-as években került Békéscsabára, Varságh Béla ma főtéri gyógyszertárába. A patikát később ő bérelte, teljes önállóságot élvezett, megalapította az országos hírűvé vált vegyészeti laboratóriumot és gyógycukorkagyárat, első terméke a pemetefű-cukorka volt. Ezek olyan sikert hoztak, hogy később a gyógycukorkák újabb és újabb fajtáit hozta létre. Háztartási és vegyi cikkeket is előállított, népszerű volt a Papagáj-ruhafesték. A közéletben is szívesen vállalt szerepet, jövedelméből alapítványokat támogatott.

A mezőgazdasági tudományok doktora

Mohácsy Mátyás 1881-ben született Békéscsabán, a kertészkedés alapismereteit elsőként édesapjától tanulta. Budapesten, a Kertészeti Tanintézetben végzett, majd tudását külföldön is gyarapította. Az első világháború során orosz fogságba esett. Hazatérte után a Kertészeti Tanintézetben dolgozott, majd vezette is azt. Kiemelkedő tudományos tevékenységet folytatott, számos könyve, cikke jelent meg, Kossuth-díjjal jutalmazták, a mezőgazdasági tudományok doktora lett.

A búzanemesítő megelőzte saját korát

Mokry Sámuel 1832-ben született Monostorszegen, az 1850-es években került az evangélikus egyház révén Békéscsabára. Apósa biztatására és segítségével 1864-től Gerendáson kezdett gazdálkodni. Ekkor kezdte el minden évben a legszebb kalászokat kiválogatni, így kiváló minőségű búzát fejlesztett ki, számukat, bokrosodásukat vizsgálta. Ennek köszönhetően közel 80 évvel megelőzte saját korát, valamint anélkül, hogy tudta volna, bebizonyította a növények betegségekkel szembeni ellenállóságának öröklődését. A válogatás során a helyi viszonyokat is figyelembe vette.

Újítások fűződnek a nevéhez

Lipták Pál, a megyei könyvtár alapító igazgatója, festőművész, könyvkiadó és műgyűjtő 1922-ben született Békéscsabán. Szabónak készült, mestervizsgát is tett, majd a békéscsabai képzőművészeti szabadiskolákban folytatott festészeti tanulmányokat. 1949-től az Urszinyi-házban működő bibliotékát vezette, majd irányítása alatt 1952-ben Békéscsabán nyílt meg az ország első megyei könyvtára.

1985-ig vezette a megyei intézményt, nevéhez fűződik több újítás, a szabadpolcos rendszer és az ország első zenei könyvtári részlegének kialakítása. Pályafutása megkoronázása volt az 1985-ben átadott, most felújítás alatt álló épület átadása.

Fiatalon, orosz fogságban halt meg

Gyóni Géza – eredeti nevén Áchim Géza – költő, újságíró 1884-ben született a Pest megyei Gyónon, békéscsabai kötődésű családban. Szarvasra, majd Békéscsabára került, itt, az evangélikus gimnáziumban fejezte be a középiskolát. Több helyen jelentek meg versei, ünnepelt költő lett, és 1910-től újságírással is foglalkozott. Volt, amikor pacifista érzéseket fogalmazott meg, de volt, hogy háborúra buzdított.

Aztán egyre jobban kiábrándult, a harctéren szenvedő katonák kétségbeesését és vágyait szólaltatta meg verseiben. 1915-ben orosz fogságba esett, 33 évesen fogolytáborban halt meg.