Negyedszázada, karácsonykor érkezett meg az árvíz Békésbe

Karácsony és szilveszter között én is – mint sokan mások – terv szerinti szabadságomat töltöttem volna, és karácsony másnapjától családostul többnapos rokonlátogatáson voltam Nyergesújfaluban – idézte vissza a történteket a szakember.

– Feleségem keresztlányának férje az esztergomi Suzuki-gyárban dolgozott, és mint a műszaki dolgok iránt érdeklődő rokont, december 27-én bevitt a gyárba. Késő délután volt, mire visszaértünk nyergesújfalui szálláshelyünkre, ahol a feleségem már Várkonyi Kálmán osztályvezető telefonüzenetével fogadott, hogy a Körösökön rendkívüli árvíz van kialakulóban, ezért december 28-án utazzak haza, és jelentkezzek árvízvédelmi szolgálatra. Családommal együtt gépkocsival jöttünk haza rendkívül rossz, havas-csúszós útviszonyok között.

Késő délután volt, amikor a szakember benyitott Pálinkás Lajos védelemvezető-helyettes irodájába, aki röviden ismertette az árvízi helyzetet, és a mályvádi árvízvédelmi szakaszra osztotta be.

Katonákat rendeltek ki a védekezési feladatokra

A megelőző napok szokatlanul nagy esőzéseinek hatására heves árhullámok indultak el a Körösökön. December 23-a óta terhelte a gátakat a víznyomás, ráadásul a Tisza is telített volt, így rövid időn belül nem volt hova elfolynia az érkező árhullámnak. December 27-én este hat órára a Fekete-Körös mindkét oldalán rendkívüli árvízvédelmi készültséget rendelt el dr. Lotz Károly kormánybiztos.

A Kövízig védelmi osztagát 96 fővel készültségbe helyezték, engedélyezték a mályvádi szükségtározó üzembe helyezésének előkészületeit és az Ár- és Belvízvédelmi Központi Szervezet robbantó járőreinek indulását Gyulára. A Kövízig kezdeményezte a Magyar Honvédség állományából 200 katona átvezénylését az igazgatóság területére, a Hódmezővásárhelyről érkezett katonák megkezdték a gát magasítását. A tározóban vadvédelmi dombok épültek, ennek ellenére a víz jelentős károkat okozott a vadállományban.

Autóval „egyensúlyoztak” a veszélyes szakaszon

Nagy Sándor 28-án este állt szolgálatba a Fehér-Körös jobb parti védvonalán.

– Viczián Pállal ketten voltunk éjszakai szolgálatban, és az első közös feladatunk az volt, hogy a töltéskoronán minden kilométerszelvényben mérjük meg, hogy mennyi híja van annak, hogy a töltéskorona szintjét meghaladja az áradó víz – fogalmazott. – Fehér színű, zárt rakterű furgonnal indulunk el Itceértől a szanazugi torkolat irányába. A nyúlgát és az árok közötti 2-2,5 méteres koronarészen kellett haladnunk a járművel, amelyet Viczián Pali vezetett. Több helyen közlekedési szűkületek alakultak ki. Három ilyen szűkületen átjutottunk, azonban a negyedik ilyen akadályon már nem lehetett továbbhaladni. A gépkocsival előremenetben is nehéz volt megtenni ezt a mintegy 2,5 kilométeres utat, el lehet képzelni mennyire nehéz volt ugyanez visszafelé tolatva.

A felmérésből kiderült, hogy nem az Itceér alatti szakaszon várható a töltéskorona árvízi elöntése, hanem a gyulavári körtöltés becsatlakozása alatti közvetlen töltésszakaszon. Ezt követően 28-án éjféltől átvezényeltek a mályvádi tározótöltésre. Gyulavári és Dénesmajor között a solymosi rámpánál állt egy Szieszta típusú palackos gázkályhával fűtött lakókocsi, ahol 6 vízőr már rám várt, hogy szolgálatba állítsam őket. A feladatunk az lett volna, hogy a mályvádi tározó tervezett megnyitása után figyeljük a tározótér déli részének a feltöltődését, és kétóránként olvassuk a tározótöltés melletti vízmércéket. A de­cember 29-én hajnal 4 órás töltésmegnyitás robbantását még hallottuk, de utólag megtudtuk, a tározóba kiömlött víz soha nem érkezett meg erre a töltésszakaszra.

Robbantással próbálták megnyitni a töltést

December 29-én, pénteken már Gátrobbantás Mályvádnál?, december 30-án, szombaton pedig Az évszázad legveszélyesebb árvize címmel jelent meg a Békés Megyei Hírlap. A mályvádi tározó berobbantására december 29-én hajnali fél négykor adták ki a parancsot, a töltést hajnali 4 órakor fel is robbantották, azonban a megnyitás csak részlegesen sikerült.

Délelőtt 10 óra 30-kor a Fehér-Körös bal parti árvízvédelmi töltése mintegy 4,5 méter hosszon, az árvízvédelmi töltésbe épült Gyula, I. számú szivattyútelep fala mellett elmosódott, átszakadt, és a mögötte lévő ellennyomó medence megtelt vízzel. Az ellennyomó medence gyengébb töltésének esetleges átszakadása közvetlenül veszélyeztette Gyula belterületének körtöltésen kívüli városrészeit, Máriafalvát, Ajtósfalvát, Szentpálfalvát.

D. Goda Péter, a Kövízig akkori igazgatója a korabeli tudósítások szerint elmondta: az éjszaka folyamán a Fehér-Körös áradása – mindeddig megmagyarázhatatlan okból – 25-30 százalékkal nagyobb volt a vártnál, ezért éjjel fél négykor kiadták a parancsot a mályvádi tározó berobbantására. Ezt kedvezőbb vízállásnál akarták megtenni, talán ez okozta, hogy a 4 óra 8 perckor végrehajtott robbantás nem hozta a várt eredményt. Bár a teljes földtömeg megmozdult, a víz nem tudta elsodorni a földet, ezért nem olyan nagy víztömeg folyik át, mint amit vártunk. Ezért aktuálissá vált a mérgesi tározó „beüzemelése”.

Furcsa, ismeretlen zajt hallottak a jelenlévők

Nagy Sándort eközben de­cember 29-én 6 órától visszarendelték a Fehér-Körös jobb partjára a Gyulavári gátőrjárásba. A visszaindulásnál már akadt egy kisebb probléma. A solymosi rámpa mellett körülbelül 15 centis hóba parkolt le az autójával. Éjszaka borzasztóan hideg, -17 °C volt, és így a kocsi gumiabroncsa úgy odafagyott a hóhoz, hogy azzal közvetlenül nem lehetett elindulni, a kerekeket a hóból ki kellett ásni.

– December 29-én reggel 7 óra körül érkeztem meg a gyulavári gátőrházhoz. A Fehér-Körös zavaros, hordalékos vize a töltéskorona alatt volt körülbelül 20 centivel, és olyannyira gőzölt, hogy nem lehetett átlátni a mintegy 130 méterre lévő bal oldali töltésre. Észleltem viszont, hogy az egyre emelkedő árvízszint hogyan szorítja ki a töltésben lévő kis testű rágcsálókat, amelyek feljöttek a havas felszínre, és gyakorlatilag 2 perc alatt helyben dideregve halálra fagytak. Elsőként megépítettük a Fehér-Körös gyulavári körgát becsatlakozása alatti rövid töltésszakasz hiányzó nyúlgátját egysoros homokzsákokból. A nyúlgátra itt volt égetően nagy szükség, mert egyedül ebben a szelvényben haladta meg a víz szintje a töltéskorona szintjét. Délelőtt 11 óra magasságban éppen a Gyula I. számú szivattyúteleppel szemben lévő töltésszakaszon tartózkodtam, amikor furcsa, ismeretlen zajra lettem figyelmes.

Mintegy 5 órával később Pálinkás Lajos főmérnök tájékoztatott a Gyula I. számú szivattyútelepnél történt délelőtti beszakadásról. Ekkor tudtam meg a délelőtti zajforrás igazi okát. Feladatul kaptam, hogy szervezzem meg és kezdjük el az ellennyomó medence töltésének bordás megtámasztását. A homokzsákok töltéséhez szükséges homok kitermelését a Paradicsomi horgásztó területének bővítésével biztosítottuk, és meghatároztuk a szállítás útvonalát is. Az ellennyomó medence töltésénél 18 háromsoros, 1,8 méter magas borda helyét tűztük ki.

A munkálatokat este hét óra körül sikerült beindítani. A munkát a társvízügyek dolgozói és a katonák másnap, december 30-án 14 óráig el is végezték.

Csoda, emberi helytállás egyaránt kellett

A Fehér-Körös jobb partja volt a legnagyobb veszélyben, ott a honvédség megkezdte a gátak magasítását homokzsákok segítségével, és további segítség is érkezett. A legfontosabb feladat a Fehér-­Körös jobb partjának és a négy körgáttal védett terület, Gyulavári, Dénesmajor, Városerdő, ­illetve a Remetei Nevelőotthon védelme volt. A mérgesi tározó megnyitása munkagépekkel történt de­cember 29-én az éjszakai órákban.

A Fehér-Körös hídjain közben kritikussá vált a helyzet, hiszen azokat elérte az ár, feltétlenül szükség volt a külön őrzésére és többtonnányi pluszterhelésre, ami stabilizálta a helyzetüket. Mind Békéscsaba, mind Sarkad polgármestere 50-50 embert mozgósított a gyulaiak megsegítésére. A Fekete-Körös alacsonyabb szintű vize nem folyik ide. A Fehér-, a Fekete- és a Kettős-Körösön maradt az addigi készültség, Körösladánynál és Gyomaendrődnél III. fokot kellett elrendelni. A veszély nem múlt el, a veszélyérzet oldódott az apadással, de a töltés állékonyságával kapcsolatos gondok megmaradtak, sőt fokozódtak. Természeti csoda folytán a töltések bírták. A Fehér-Körös jobb partja kibírta azt a víznyomást, melyet 1974-ben ugyanazon töltés nem, viszont erősödtek a szivárgási folyamatok. Üzembe léptek Békés határában az úgynevezett nyomáscsökkentő kutak, és továbbiak is megkezdték működésüket. Szerepük az volt, hogy a töltés alatti altalajban lévő többletnyomást levezessék­.

Gyulán, a szivattyútelep homlokfala mellett vízbetörés keletkezett, melyet felfogott az ellennyomó töltés, megmentve a várost. Az erőfeszítéseket siker koronázta, köszönhetően a tározók megnyitásának, a természetes apadásnak, az emberi helytállásnak.