Titokzatos bronzkori áldozati tárgyakat találtak Békésszentandráson

Szarka József elárulta, a különlegességnek számító, késő bronzkori régészeti leletek megtalálása a közösségi régészethez fűződik, hiszen egy nagyberuházáshoz kapcsolódó régészeti megfigyelés során Kelemen Gábor és Czesznak Zsolt szarvasi múzeumbarát fémkeresősök bukkantak a kincsegyüttesre.

Fémkeresővel bukkantak a különleges tárgyakra

Kifejtette, a mostani projekt a békésszentandrási ivóvízminőség-javító munkálatokhoz kapcsolódik, melynek keretében egészen Szarvasig vízvezetéket ástak. Ennek kapcsán régészeti megfigyelést írt elő a hatóság, így május óta vizsgálták fémkeresővel a vezeték nyomvonalát és annak közvetlen környezetét. A kincsekre végül Békésszentandrás határában bukkantak, melyeket október 5-én és 6-án tártak fel. Első nap a múzeum munkatársai ástak a leletek szintjére, ahol rögtön kiderült, hatalmas jelentőségű, késő bronzkori tárgyakról van szó. Ezért értesítették dr. V. Szabó Gábort és dr. Váczi Gábort, az ELTE bronzkincskutató csapatából, akik másnap csatlakoztak hozzájuk, és már velük együtt bontották ki a tárgyakat.

Kardokat, szerszámokat, edényeket találtak

A kincs még őrzi valódi titkát, hiszen a restaurálás előtt állnak, de az az ötven tárgy – kardok, kardtöredékek, tokos és szárnyas balta, lószerszámdíszek és -ékszerek, egy tokos véső, valamint egy lemezes edény töredéke, aminek egy érdekes, öntött, háromágú villás füle van – azt jelzi, hogy már a bronzkorban is volt élet a környéken. A leletek nagyobb része lemeztöredékekkel volt fedve, melyek vélhetően más edények maradványai, illetve egy oldalára billent korsó formájú edényt is felfedeztek. Mivel utóbbiak jóformán apró darabokra törtek, ezért a földdel együtt emelték ki helyükről, és gondosan becsomagolva juttatták el egy restauráló-műhelybe.

Kibontásuk és összeállításuk várhatóan két hónapos munka lesz, aminek végét már most izgatottan várják, hiszen különböző, az adott korról árulkodó tárgyakat is rejthetnek.

Elrejtett áldozati helyszín lehetett

A tárgyak koráról elmondta, többségük a késő bronzkorról árulkodik, de egy fémkeresővel talált vaskaros balta eredete későbbre, inkább a vaskorra tehető. Mindez azt jelzi, hogy a területen folyamatosan pezsgő élet volt, de ezt még kutatják a későbbiekben. A feltárt rész ugyanis az egykori településtől távolabb eső, elrejtett áldozati helyszín lehetett. Azt pedig, hogy a környéken több hasonló kincs is létezik, a különböző szórványleletek – kardtöredékek – jelzik, amik jó alapnak számítanak egy komoly kutatómunka kezdetéhez. Mindez persze évekbe telik, hiszen többször, nagyobb csapatokkal kell visszatérniük átvizsgálásra, illetve a feldolgozás is időigényes. Hiszen minden edényből földmintát vesznek, hogy kiderüljön, pontosan miben rejtették el azokat.

Végül elmondta, bár ásni nem fognak mindenhol, de készülnek a környék feltérképezésére, amiből kiderülhet, hol található pontosan az egykor lakott terület. Hozzátette, az ásatás helye egyébként egy nyilvántartott régészeti terület, de nem a bronzkorból származóan, így ez rendkívül nagy felfedezésnek számít.

Speciális felszereléssel rendelkezik csapatuk

Dr. V. Szabó Gábortól megtudtuk, korábban már dolgoztak a térségben az M44-es útvonal feltárásánál, aminek kapcsán jó baráti viszony alakult ki köztük és a Tessedik Sámuel Múzeum között. Továbbá van egy olyan speciális rutinnal és felszereléssel rendelkező csapatuk, amely a bronzkori és vaskori kincsegyüttesekkel foglalkozik, illetve menti azokat az illegális fémkeresőzés miatt, ezért Szarka József rögtön őt értesítette a felfedezésről. A most feltárt leletekről elmondta, ugyan sok ilyen korú kincs található már az ország múzeumaiban, de mindegyik egyedi, és legtöbbjükről nem tudják, hogyan került a földbe, és semmit nem lehet tudni az eredeti lelőkörülményeikről, pedig az jelenti érdekességüket. Hozzátette, ezen kincsek történetét és jelentését csak régész általi feltárással lehet pontosan tisztázni, ami most Békésszentandráson megvalósult.

Számos érdekes történetszál bontakozhat ki

Szabó Gábor elmondta azt is, a késő bronzkor időszakában (ez a Kr. e. 1400 és 900 közti évszázadokat foglalja magában) a békésszentandrásihoz hasonló kincseket áldozati együttesként helyezték a földbe. Az ilyen leletegyüttesek sokszínűek, elrejtésük módja és összetételük pedig árulkodik arról, hogy ki és miért rejtette el őket, az adott közösség mennyire volt gazdag, milyen kapcsolatrendszere volt, illetve mit szeretett volna jelezni, elérni a földöntúli hatalmaknál. Tehát egy ilyen bronzkori lelet feltárása kapcsán rengeteg olyan szál kerülhet felszínre, melyeket kibontva érdekes történet láthat napvilágot. A Szentandrás határában talált kincseknek érdekessége, hogy vannak köztük bronzedények is, amelyek rendkívül ritka leletnek számítanak, hiszen csak egészen kivételes alkalmak során „áldozták fel”, rejtették ezeket a föld alá. A Körös-parti leletek Magyarországon, de akár Európában is különlegességnek számíthatnak.

Nemsokára elkezdhetnek kirakóst játszani

Az egyetemi docens elmondta, komoly jelentéssel bírhat továbbá az is, hogy a feltárás helyszínének közvetlen közelében nem találhatóak település nyomai, ráadásul egy régi Körös-holtágról van szó, aminek egykori mederrésze még ma is jól látszik. Végül hozzátette, az izgalmak viszont csak most kezdődnek a restaurálással és konzerválással, melyek után elkezdhetnek majd „kirakóst játszani” a megszerzett információkkal, hogy segítségükkel kiderítsék, honnan jöhettek ezek a tárgyak és miért kerültek itt a föld alá. Vizsgálják a rokonítható tárgyak körét, az edények belsejében esetleg megmaradt étel- vagy italmaradványokat, a történetet apránként összerakják, illetve körvonalazhatják azt a személyt is, aki elrejtette a kincseket. A jövőben pedig mindezekből egy kamarakiállítást terveznek Szarvason.