Örültek a gyulaiak a kenyérnek, a jégnek, hiába vártak a fiú akasztására

Tóth Katalin bölcsész elmondta, hogy Békéscsabán, a megyei könyvtár földszinti tablóján ismét havonta szemléznek a Békés című lapból. Most az 1920-as év júliusi számaiból válogattak cikkeket.

Száz éve júliusban gyilkos hőségnek nevezték a július 24-i 32 fokos hőmérsékletet, amit Gyulán mértek délután két órakor. Míg nálunk idén főként a késő tavaszi fagy, addig 1920-ban a hőség – a 28-30 fok már annak számított – rontotta a gyümölcstermést. Kihatott a kukorica fejlődésére, a burgonyára, dinnyére, kenderre, dohányra, lóherére, és ártott az összes konyhakerti zöldség- és főzelékféléknek.

Jó hír volt a forróságban Guba György bejelentése, miszerint bérbe vette Gyula városától, és beüzemelte a korábbi robbanás miatt működésképtelen jéggyárat. Reggel öt és nyolc óra között mehettek vállalatok szállítói és magánemberek friss jégért. A megrendeléseket Guba György a telepen, saját malmában és a tulajdonában lévő Ferenc szállodában is fogadta.

A jég mellett nagy kincsnek számított az érett, úgynevezett aratási szalonna, mely a betakarítást végzők reggelije volt kenyérrel, hagymával és tejjel. Érdekes, hogy szalonnához még a nehézségek ellenére is könnyebben hozzájutottak az emberek, mint kenyérhez. Fél napokat ácsorgott az ellátatlanok serege, és akkor is csak felét kapta meg a szükséges és kért súlynak. A Békés megírta: ” Hiába búgnak, fütyülnek a cséplőgépek, gurulnak be Gyulára a gabonával terhelt kocsik, őrölnek vígan a malmok. Az Alföld közepén mégsem lehet megkapni az elegendő mindennapi kenyeret.” Az új búza árán ment a vita, a beszolgáltatás kezdő határnapja elmúlt, de utasítást még nem bocsátottak ki az átvételi árra. Korányi pénzügyminiszter hevesen ellenezte az 500 koronás árat és 300-at javasolt. „Ez a nem termelőknek elég magas, de úgy látszik, a kisgazda miniszternek nem elég magas” – kommentálta a hírt a Békés.

Ha kenyérből nem is árultak eleget, pótolta ezt a „cirkusz”, aminek viszont szomorú előzménye volt. Egy apagyilkos fiú akasztásának a híre tartotta izgalomban napokig Csabán és Gyulán a közvéleményt.

A fiút tetten érték, és rögtönítélő bíróság elé állították. A döntést 24 óra alatt végre kellett volna hajtani, az pedig csak halálra szólhatott. Az ügyészség a hóhért is lerendelte, aki meg is érkezett. Akasztás mégsem történt, mert a tárgyalás során kitűnt, hogy a vádlott elmebajos, így a statárium szerint el nem ítélhető, megfigyelését, kezelését rendelték el.

Trianon után elözönlötték az új határokon kívül maradt magyarok az anyaországot. A Békés száz éve júliusban hírt adott arról, Gyula egész területén számba vették, kinek van két vagy olyan nagy lakása, ahol még jut hely a kiüldözöttek, vagonlakók részére.

A gyulai nyári, úgynevezett futóvásár nem emelkedett országos nagyságúvá. Csakis lóvásárt tartottak alacsony számú felhajtással, de magas árakkal. A vasárnapi kirakodóvásárok is lényegtelenek, kisebb forgalmúak voltak a megszokottnál. Fügéből viszont meglepően nagy készletet látott a Békés munkatársa, és bőven akadt a gyümölcsnek vásárlója is.

Lószemű szilva volt a megoldás

A Békés újság Gyümölcsészet rovatában Domonkos János városi faiskola-felügyelő 64 éves tapasztalásra támaszkodva hirdette 1920 júliusában, hogy a lószeműszilva-alanyra oltott kajszit a guta nem üti meg.

– Országos érdek és hazafiúi kötelesség tehát a város és az Országos Kertészeti Tanintézet faiskolája számára lószeműszilva-­magvakat gyűjteni – hangsúlyozta Domonkos János. – Fölkérjük a polgárságot, hogy az elfogyasztott szilva magjait gyűjtsék össze, és a városi gazdahivatalhoz hozzák be. Mindezzel a menekülteket is támogatják, minden kiló mag után egy koronát adunk a javukra.