Az eleki asztalos bemutatja, mi fán terem a bringa

A Satti Wood Bike olyan dísztárgy, ami használatra termett. A faváz súlya (fémbetétek nélkül) négy kiló. Az első kérdés rögtön az, hogy vajon mennyire strapabíró ez a konstrukció, mennyit bír a fabringa? A próbakörök után minden kétség eloszlik, a váz elképesztően stabil érzetet ad. Semmi riszálás, a legkisebb mértékű megingás sem tapasztalható. Mint Sztezsán Attila fogalmaz, télen-nyáron, hóban-fagyban, esőben-sárban fabiciklivel jár. A kőrisfából készült, világosabb színű prototípust immár két éve használja, de azt nem tudja megmondani, hogy eddig pontosan hány ezer kilométert tett bele. A Balatont már egyszer ezzel és a másikkal, a sötétebb színű, fekete diófából készülttel is megkerülte és az is biztos, hogy ha Gyulán gurulgat, akkor van, hogy 8-10 érdeklődő veszi körbe, s addig nem engedik útjára, amíg minden kérdésre meg nem felel.

A négy évvel ezelőtti ötlet egy baráti beszélgetés alkalmával vetődött fel és nem is túl komolyan hangzott el. Első szándékra, ahogyan mondja: hobbiból valósult volna meg, amolyan Fogd meg a sörömet légy szíves! szitu volt. Az elhatározás az alkotási folyamatban szenvedéllyé erősödött, bár az első példányt alapvető, koncepcióbeli hibák miatt kukázni kellett. Az első használható fabicikli két év alatt született meg úgy, hogy közben a mindennapi munkákkal is haladni kellett. Nekem alapvetően már az is jókora csodával ér fel, hogy hogyan lesz egy vagy több darab fából bútor, nemhogy kerékpár. Az első sikertelen próbálkozást többszöri módosítás követte, az íveket, a szögeket, meg persze minden mást is ki kellett kísérletezni.

Attila Gyuláról, a Bike-Corner munkatársaitól kapott segítséget. A fékek, a villa, a kormány, a nyeregszár és az egyéb alkatrészek kiválasztása során kézzelfogható szakmai segítségre volt szükség. A vázon csapolás nyomai látszanak, az eresztékek úgy simulnak egymásba, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. És az is. Az egész két félből áll, a darabok hosszában, tizedmilliméter pontossággal illeszkednek. Akkor sem dől össze a világ, ha a lakkot sérülés éri, hiszen a felületi, például kavicsfelverődésből adódó hibákat pikk-pakk ki lehet javítani. A váz könnyített, azonban még a fémbetétekkel együtt is csak 4,5 kilogrammot nyom. Ez azért is érdekes, mert egy alumínium vázas keró mindent egybevetve akár ehhez hasonlóan a 14-15 kilogrammot is elérheti, mégsem ad ehhez hasonló stabilitásérzést.

Sztezsán Attila jelenleg öt fabiciklit birtokol, mind saját készítésű. Van belőle férfi és női verzió, világos és sötét színű változat. A kőris alapú fekete dió berakással, a fekete dió pedig kőrisfaberakással készül. Az anyagok kiválasztásakor nem csupán a keménység, hanem a rugalmasság is meghatározó volt. A Satti elnevezés is kézenfekvő, hiszen S. Atti az alkotó. Azt is elmondja, volt néhány álmatlan éjszakája, mire kitalálta, hogy milyen legyen ez a termék. A következő lépésre vonatkozó kérdésre csuda válasz érkezik, elektromos meghajtással szereli majd fel a női verziót.

Eddig még egyetlen egy nagy gyártó sem jelentkezett be Attilánál, viszont már több kiállításon is részt vett és több netes, valamint nyomtatott újság is megénekelte a történetét. Legutóbb a Csabagyöngye Kulturális Központnál, a Kerékpárt Bringaklub, avagy Solymosi Attila által szervezett bringakiállításon lehetett kipróbálni a prototípusokat. Ehhez most, mint a felvezetőben is olvasható, Gyulára vagy Elekre szükséges utazni, s higgyék el nekem, aki szeret bicajozni, annak mindenképpen érdemes, mert ilyen különleges élményben nem mindennap lehet része az embernek.