Aranykoszorús pincérmester: ötven év munkáját ismerték el

Vozár Márton pincérként kezdte pályafutását, melyben nagy szerepe volt két nővérének: a kisebbik fiú hamar elhatározta, hogy a lányokhoz hasonlóan ő is felszolgáló lesz.

– Testvéreim példája mellett motivált még, hogy akkoriban a szülőfalumban, Kétsopronyban, épülőfélben volt egy étterem, fiatal tanulóként pedig eldöntöttem, ott fogok dolgozni. Azonban mire a hetvenes évek elején levizsgáztam, még mindig nem készült el az étterem. Mivel viszont jó tanuló voltam, kitüntetéssel végeztem, a Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat felajánlott egy állást, amit örömmel elfogadtam, így kezdtem – mesélte Vozár Márton.

Elárulta, a szakma varázsa miatt szeretett bele a pincérkedésbe, és látta, van jövője, meg lehetett élni belőle.

– Bár emlékszem, kezdéskor hatszáz forint volt az alapfizetésem, ami nem számított soknak, viszont a borravaló legtöbbször jól kiegészítette ezt. Délutánra szinte mindig összejött annyi, amiből lehetett venni ezt-azt, kenyeret, tejet vagy amire éppen szükségem volt – emlékezett vissza.

Közben járta a régiót, az országot, mondhatni önszorgalomból, azért, hogy a szakma rejtelmeit a legnívósabb helyekről sajátíthassa el, sokszor hétvégén is.

– Például többször is „bekéredzkedtem” az Országházban tartott nemzetközi fogadásokra. Pakoltam a tányérokat, edényeket azért, hogy láthassam, hogyan mozognak, dolgoznak egy ilyen színvonalas eseményen a pincérek – részletezte.

Később az egykori Csaba Szálló üzletvezetője lett, majd a honvédség következett, ahol az élelmezésvezető mellett dolgozva, tőle tanulva szakáccsá vált: ezt a szakmát egyébként a leszerelését követően is sokáig művelte.

– Sokat köszönhetek ennek az időszaknak, rengeteget tanultam, többek között azt is, miként kell betartatni a vendéglátásban a rendet, a fegyelmet és a higiéniát is – jegyezte meg.

A katonai szolgálat után Békéscsabára került, ahol a KISZ-táboron belüli vendéglátásért, élelmezésért felelt közel negyed évszázadig. Jelentős szerepet játszott életében a Fiume Hotel és Étterem, ahol egy évtizedig volt vezérigazgató. Munkái mellett egyre több egyéb, a vendéglátással, a gasztronómiával és a turizmussal összefüggő feladatokat vállalt. Többek között a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kereskedelmi tagozatának alelnöke.

A kamarán belül a turisztikai és vendéglátó szakbizottság elnöke, országos küldött. A korábbi Magyar Turisztikai Egyesület alapító tagja, valamint a Békéscsabai Szlovákok Szervezetének tagja. Tanított a Kodolányi János Főiskolán és tanult is: elvégezte a Babeș–Bolyai Tudományegyetemet, a Szegedi Tudományegyetemen tanári diplomát szerzett. Elmondása szerint a munkája egyben a hobbija is, szabadidejét pedig legszívesebben családjával tölti.

Harmonikán is játszik a mester

– Gyermekkoromban elloptam édesapám harmonikáját, amiért ő először elnáspángolt, majd mikor meghallott játszani, megdicsért – mesélte Vozár Márton. Később a különféle rendezvényeken – ahol a zenészek megengedték – a színpadon kísérte a zenekart, így egyre több dalt sajátított el, autodidakta módon; saját zenekara is lett. Az aranykoszorús mester úgy fogalmazott, a kemény, megfeszített munka után számára a zene mindig is egy oldott, könnyed kikapcsolódást jelentett és jelent ma is.