Egy megyei lány vezeti a fővárosi mentőautót

Magda Krisztina szinte sugárzik, amikor találkozunk, hiszen egy régi álma vált valóra azzal, hogy mentőgépkocsi-vezetőként róhatja az utakat. A mentőknél női gépkocsivezetők és ápolók csupán két éve dolgozhatnak, mégis ma már az ország egyre több pontján találkozhatunk elhivatott női életmentőkkel, akik nap mint nap bizonyítják rátermettségüket.

– Bizonyos régiókban – a fizikai megterhelés miatt – még nem engedik, hogy a nők mentőgépkocsi-vezetők legyenek, Budapesten viszont már nem ritka eset nőt látni a mentők volánja mögött. Ennek ellenére még most is sokszor ránk csodálkoznak a helyszíneken – osztotta meg a békéscsabai lány. Mint mondja, a kolléganőjével az első útjuk előtt – hogy megörökítsék a pillanatot –, feltettek egy közös képet, ami, miután kikerült az Országos Mentőszolgálat oldalára, futótűzként terjedt a közösségi médiában, ma pedig már közel tizenhatezren kedvelték a bejegyzést.

A mentőgépkocsi-vezetőként dolgozó lány már általánosiskolás-korában eldöntötte, hogy emberekkel szeretne foglalkozni, és miután osztálytársaival megnyert egy egészségügyi szakmai versenyt, nem volt kérdés, hogy ebben az irányban folytatja tanulmányait.

– Az ápolói szak elvégzését követően úgy gondoltam, még nagyobb pörgésre van szükségem, ezért elmentem a nyíregyházi főiskola mentőtiszti képzésére, ahol három évig tanultam. Jelenleg diplomás ápolónő vagyok, és szeretném az egyéves mentőtiszti képzést is elvégezni.

– Miután megcsináltam a B kategóriás jogosítványt, utánajártunk, hogy mi kell ahhoz, hogy mentőautót vezethessek. Tisztán emlékszem arra, amikor keresztapukám – aki egy autósiskolában dolgozik – azt mondta, hogy ha már mentőtiszt leszel, akkor tudnod kell arrébb állni egy mentőautóval. Ezután már nem volt megállás. Levizsgáztam C kategóriából is, majd ha már megcsináltam a C-t, úgy döntöttem, az A és a D kategóriát is megszerzem – árulta el Krisztina. Mint mondja, mindig áhítattal nézte a mentőautókat, mikor elmentek mellette, és arra gondolt, hogy mennyire jó lenne benne ülni, vezetni és segíteni másokon.

– Imádom ezt a munkát, és semmi pénzért nem csinálnék mást – tette hozzá. És bár még az út elején jár, reméli, hogy hamarosan a megye útjain is bizonyíthatja rátermettségét.

Kutyával népszerűsítené az ellátást

Magda Krisztina, amikor éppen nem az utakat rója mentőautó-vezetőként, a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány terápiáskutya-felvezetőjeként tart állatasszitsztált órákat a helyi fiataloknak.

– Két szenvedélyem van, a mentőzés és a terápiás foglalkozások, ezért nem titkolt célom, hogy akár már a legközelebbi mentőnapon Mexszel, a másfél éves huskymmal együtt mutassam be a betegellátás alapjait – osztotta meg a fiatal szakember. Hozzátette, az alapítvány munkatársai rendszeresen látogatják a kecskeméti mentőállomást, ahol nemcsak az ottani munkát ismerhetik meg a gyerekek, de a terápiás kutyákat is „elláthatják”.